A svédasztalos étkezések formái és protokollja

Sok wellness szálloda illetve egyéb szálláshely a reggelit, vagy akár az ebédet és vacsorát is svédasztalos formában kínálja. No de mit kell tudnunk a svédasztalos étkezésekről?

A svédasztalos reggelik esetében a szállodák illetve azok éttermei a klasszikus kontinentális reggelin kívül ma már sok esetben bővített választékkal várják a vendégeiket. Ez annyit tesz, hogy a kenyér, vagy egyéb pékáru, pirítós mellé a vaj, margarin, dzsem, méz és müzli mellett felvágottakat, sajtokat és zöldségeket, többféle tejterméket és gyümölcsöt, valamint meleg ételeket is kínálnak. A szálloda vendégei az étteremben vagy szabadon választott asztaloknál, vagy olykor szobaszámmal jelölt terített asztalok mellett fogyaszthatják el a reggelijüket. Amennyiben terített az asztalunk, úgy az ott elhelyezett tányérok és csészék feltöltésével és megtöltésével – önkiszolgáló módon – választhatunk magunknak szabadon ételt és italt. Amennyiben nincs terített asztal, úgy a büféasztalról vehetjük el a tányérokat és evőeszközöket, továbbá a poharakat és csészéket. 

Figyeljünk rá, hogy a tányért ne rakjuk púposra, legyen az olyan gusztusos, mintha pincér hozta volna, hiszen a svédasztalhoz annyiszor visszatérhetünk, ahányszor csak akarunk. Célszerű a kenyeret, zsemlét, egyéb pékárut egy tányérra tenni, és egy másikra az általunk választott hideg – vagy meleg ételt. A kenyeret kézzel törve, falatonként ehetjük, vagy szendvics formájában haraphatjuk, illetve késsel-villával fogyaszthatjuk. Csak villával kell enni a rántottát, és kézzel a virslit (!), kivéve ha lecsós, mert akkor azt késsel-villával kell fogyasztani. A lágy tojást kiskanállal, keményre főtt tojást – hámozást követően – késsel-villával esszük. A tálakról mindig az ott elhelyezett kiszedő kanalak vagy villák segítségével vegyük ki az ételt (felvágottat, sajtot, zöldpaprikát, paradicsomot, stb.), és ügyeljünk rá, hogy a kiszedő evőeszközök a megfelelő helyre kerüljenek vissza. Amennyiben további ételt is ki akarunk próbálni, úgy vegyünk tiszta tányért, és hasonlóan az előzőekhez szolgáljuk ki magunkat a büféasztalnál. Figyeljünk rá, hogy az asztalunk ne nézzen ki úgy, mint egy szemétdomb, a használt tányérokat, evőeszközöket, csészéket tegyük egy helyre – ha van szervizasztal, akkor arra – a szemetet, ha van asztali szemetes, akkor abba, ha nincs, a használt tényárra helyezzük. A narancslét vagy egyéb gyümölcslevet üvegpohárba, a teát, kávét csészébe töltsük magunknak, amit ha felkevertünk, tovább már ne kanalazzuk, a kanalat a csészealjba rakjuk!

Az éttermek illetve hotelek éttermei sokszor büfé-ebédet vagy büfé-vacsorát kínálnak. A fent írt szabályok itt is érvényesek, azzal a különbséggel, hogy itt a melegítő tálakban lévő ételek közül általában a pincérek teszik tányérra számunkra az általunk kiválasztott ételt. Ez esetben az asztalokon csak alapteríték van, és a büféasztalon vannak elhelyezve a tányérok és evőeszközök, szalvéták. A kínálatban általában teljes ételsor szerepel, vagyis a hideg előételtől kezdve a levesen át a meleg előételig, továbbá a szaftos főételtől a sülteken át a köretekig, majd végül a desszerttől a sajttálon át a gyümölcsökig minden megtalálható. Célszerű ezért sorban haladni, és az egyes fogások kiválasztását követően azt az asztalhoz vinni, elfogyasztani, majd ezt követően a következő fogáshoz újra felkeresni a svédasztalt – a fogáshoz illő, tiszta tányérral és evőeszközzel – és újból asztalhoz ülni annak elfogyasztása céljából. Történhet ez mindaddig, míg bírjuk gyomorral…

Fontos, hogy mielőtt leülnénk, meg kell kérdezni, hogy szabad-e a hely, az asztalnál ülők számára bemutatkozunk, jó étvágyat kívánunk. Ne helyezzük az asztalra a telefonunkat, vagy kézitáskánkat, az nem oda való. 

A levest a tányér megdöntése nélkül együk meg, amennyiben az leveses csészében van, úgy a levesbetét elfogyasztása után a csésze a két fülénél megfogható és a tartalma kiiható. Az ételt nem illik látványosan kevergetni, fújni, kicsit várni kell, míg kihűl. A halételt halkéssel és halvillával fogyasztjuk, az olasz tésztát evőkanállal és villával esszük. A szárnyast csak akkor foghatjuk meg kézzel, ha a csontot sztaniolba csomagolták, egyébként kézzel nem nyúlhatunk hozzá! Nem illik mélyen a tényárra hajolni, helyette az ételt emeljük a szánkhoz. A húsételből mindig csak egy falatot vágjunk le, és helyezzünk a szánkba, nem illik előre feldarabolni az ételt! Az evőeszközökkel ne csörömpöljünk, és a gyerekeknek is tanítsuk meg, hogy ne játszanak vele! Amennyiben az étkezést csupán félbe hagytuk, tegyük az evőeszközöket keresztbe (az evőeszközt nem támasztjuk a tányér szélére!), amennyiben befejeztük, helyezzük el párhuzamosan a villát és kést a tányéron, a használt papírszalvétával együtt, vagy a használt textilszalvétát helyezzük lazán a tányér mellé.

Az italfogyasztásnál ügyeljünk rá, hogy a megfelelő poharat használjuk! A talpas poharakat a száruknál fogjuk, vagy a kehely alsó részét három ujjunkkal megtámasztva. Ivás előtt a szánkat illik megtörölni. A koccintáskor illik a másik szemébe nézni, a távolabb ülővel nem koccintunk, csak megemeljük felé a poharunkat. Az italt ne hajtsuk fel egyszerre, kortyonként igyunk!

Mind az étel- mind az italfogyasztásnál pedig a legfontosabb szabály a mértékletesség! Egészségünkre!