NO! NEIN! NEM! - avagy a visszautasítás protokollja

Számos esetben kerülhetünk olyan helyzetbe, mikor egy meghívást vagy felkérést vissza kell utasítsunk, kérésre, megbízásra, lehetőségre nemet kell mondanunk. De tudjuk-e, hogy miként lehet udvariasan nemet mondani?

Idegen nyelv tanulása során a nyelvtanárok mind az angol, mind a német nyelv tanítása során – és nyilván egyéb idegen nyelvek esetében is – gondosan ügyelnek arra, hogy felhívják a nyelvtanuló figyelmét, hogy az adott nyelven miként tudunk, miként lehet, miként illik nemet mondani. Ellenben mivel a magyar nyelvet nem idegen nyelvként, hanem anyanyelvünkként tanuljuk, tanultunk meg, így erre senki nem hívta fel a figyelmünket. Pedig igenis, a magyar nyelvben is vannak olyan szabályok, amik arra vonatkoznak, hogy hogyan illik visszautasítanunk akár egy meghívást vagy felkérést, akár egy üzleti vagy egyéb lehetőséget.

Az angol, ha más véleményen van, azt mondja: No, I don’t think so. Ha nem tud egy meghívásnak eleget tenni, azt mondja: I’m afraid I can’t…

Hasonlóan oldja meg a választ a német is: Nein, leider bin ich damit nicht einverstanden. / Da kann ich dir leider nicht zustimmen. Es tut mir leid, aber ich kann nicht…

És mi a helyzet velünk, magyarokkal? Ez a kérdés akkor merült fel bennem, mikor nemrégiben megkérdeztem az iskola udvarán kislányom barátnője anyukáját, hogy átjöhet-e a lány valamikor hozzánk jásztani. A válasz ennyi volt: NEM! És én ekkor a másodperc tört része alatt elvörösödtem, leizzadtam, agyam eldugott szegleteiből igyekeztem előkotorni valami régi eseményt, elejtett mondatot vagy tettet, hogy rábukkanjak az okra: MIT VÉTETTEM?! És hiába kutattam, kerestem, nem találtam egy morzsát sem, ami arra engedett volna következtetni, hogy én őt korábban megbántottam, megsértettem, rosszat tettem volna. Vagy akár a gyermekem! Mert, hogy nem is volt ilyen! „A hiba ugyanis nem az én készülékemben volt!” A helyzet az volt, hogy az anyuka aznap sok órát dolgozott, az iskolánál szülők sokaságán kellett átvergődnie, hogy gyerekét megtalálja, alig várta már, hogy végre hazaérjenek, és véget érjen ez a hosszú, kimerítő nap. Ez érthető. Én is sokszor vagyok így. De az már kevésbé érthető, hogy mindezt a személyes terhet miért éppen rám kellett zúdítania, ráadásul egy kedves invitálásra válaszul! Mindegy. Néhány javaslatom, azonban támadt erre a helyzetre:

• Ne haragudj, beszéljünk erről a jövő héten, most épp sietünk!

• Ne haragudj, de ma olyan fáradt vagyok, hogy azt sem tudom hol áll a fejem. Beszéljünk erről a jövő héten!

• Nem bánod, ha most erre nem tudok válaszolni? Olyan sűrű ez a hét nekünk, térjünk vissza rá a jövő héten!
• Köszönjük a meghívást, de a héten biztos nem lesz jó nekünk, tegyük át a jövő hétre, ha az nektek is megfelel!
• Köszi, nagyon kedves vagy! Valamikor sort keríthetünk rá, csak ne a héten, mert most annyi minden összejött.

És az udvarias válaszlehetőséget sora szinte végtelen! Az eset summázata ennyi: SZÁNJUNK IDŐT A MÁSIK EMBERRE! Ha nem egy hárombetűs szóval, hanem egy néhány szavas mondattal intézzük el a választ, a meghívás visszautasítását, talán nem intézzük el egy csapásra a barátságot is!

Néhány további javaslat, különböző élethelyzetekre, mikor visszautasítást kell kifejeznünk: 

Nem, köszönöm! Nem, sajnálom! Bocsánat, de nem! Köszönöm a lehetőséget, de nem kívánok élni vele! Nagyon szeretném, de sajnos most nem fér bele a költségvetésembe! Köszönöm, de nem érdekel! Ne haragudjon, erre nincs időm! Elnézést, de ezt nem nekem találták ki! Sajnálom, ezt nem tudom vállalni! Köszönöm a meghívót, a meghívásnak azonban nem tudok eleget tenni! Köszönöm a lehetőséget, de nem kívánok élni vele! Sajnálom, de most nem tudok részt venni az eseményükön! …

A keleti kultúrák népei teljesen eltérő viselkedést mutatnak a nyugati emberéhez képest. Egy japántól soha nem várhatjuk, hogy egyértelmű nemet mond. Inkább hallgat, vár, úgy tűnhet várat. Pedig ő már döntött. A válasz: NEM!

A kínaiaknál az egyértelmű nem kimondása nagyfokú durvaságnak számít, ezért nem is mondják ki! Mikor számunkra úgy tűnik, hogy most csupán kéreti magát, „Hááát, még meglátjuk, még meggondoljuk….”  Na, ez a kínaiaknál az EGYÉRTELMŰ NEM!

Nem vagyunk egyformák! De mi magyarok, ha magyarokkal beszélünk, tárgyalunk figyeljünk rá, hogy a visszautasításunk is – csakúgy, mint egyéb viselkedésünk és válaszunk – az adott helyzetben leginkább elvárható udvariasságot tükrözze! Ha pedig külföldi partnerrel tárgyalunk, előzőleg ismerjük meg annak a kultúrának a sajátos szokásait, nehogy a tárgyalás végül félreértésbe torkolljon!