Az ajándékozás protokollja

Jóllehet épp túl vagyunk a karácsonyi ajándékozáson, de úgy gondolom még számos ajándékozáson innen, tehát időszerű lehet az ajándékozás mikéntjéről, hogyanjáról beszélni.

A protokoll külön fejezetet szentel a protokolláris ajándékoknak, vagyis a hivatali illetőleg diplomáciai életben szokásos ajándékozásnak. Én azonban mégis inkább a magánajándékokról és ajándékozásról írnék, mivel minket „hétköznapi halandókat” sokkal inkább ez érint. 

Mitől jó egy ajándék? Mi a jó ajándék? Én személy szerint azt gondolom, hogy jó ajándék az, ami személyhez szól. Amit – és legyen az bármi – kifejezetten a megajándékozott számára gondoltam ki. Mert az ILLIK hozzá. Mert az HOZZÁ illik. Különösen értékes az az ajándék, amit mi magunk készítünk, készítettünk. Mert a megajándékozáskor nyomban látszik, hogy ez az ajándék egyedi – nem tömegcikk, ami bárhol megvehető – és ezt a megajándékozott is különösen értékeli. És ez a lényeg: az ajándék ÉRTÉK. Nem maga a tárgy, hanem a rá fordított IDŐ. Az, amíg kigondoltam, az amíg létrehoztam, az amíg gondosan becsomagoltam, és az, amíg izgatottan vártam a pillanatot, hogy átadjam. Ne spóroljuk ki az IDŐT az ajándékozásból! Mert ettől lesz csodálatos dolog az ajándékozás. A várakozástól, a munkától, az izgatottságtól. És ha ezt meg tudjuk élni, megértjük a mondást: Jobb adni, mint kapni!

És most nézzük a szabályokat!

Családon belül, baráti körben bármi ajándékozható a jó ízlés határán belül. De például születésnapra, legénybúcsúra, akár vicces, vagy extrém ajándék (de nem ízléstelen!) is adható, fontos azonban, hogy a megajándékozottat semmi esetre se sértsük, vagy bántsuk meg vele. Tehát a lényeg nem az ajándékozó, hanem a MEGAJÁNDÉKOZOTT SZEMÉLYE. Ezért az ajándékot úgy válasszuk meg, hogy azt vegyük figyelembe, minek örülne a célszemély. Soha ne magunknak vegyünk ajándékot! Pl.: „Jajj, de tetszik nekem ez a váza, megveszem a barátnőmnek!” Miközben a barátnőm albérletből albérletbe költözik, és egyébként sem érdeklik a porcelánok. Vagy: „Hú, de jó ez a könyv a vezetéselméletről, megveszem az unokaöcsémnek!” – igen, csak az unokaöccs húsz éves, még egyetemista, soha nem dolgozott, vezető meg még nagy valószínűséggel évekig nem lesz.

Az ajándékozásnál szempont lehet a PRAKTIKUSSÁG. Nem mondom, hogy mindig és minden áron, de sokan – különösen a fiatalok – jobban értékelik az olyan dolgokat, amik használhatók is, és nem csupán „porfogók” a polcon. (Az idősebb korosztály már inkább kedveli a dísztárgyakat, vagy egyéb apró figyelmességet, akár csupán az unokákról összeállított fényképalbumot.) A személyes jelleg itt is fontos! Tehát ha például az illető szeret barkácsolni, valamilyen szerszám, vagy ehhez kapcsolódó eszköz hasznos lehet. Ha imádja az elektronikai eszközöket valamilyen kiegészítő, vagy akár egy dekoráció, ami egyedivé teheti a mobilját vagy laptopját, szintén jó ötlet lehet.

Fontos szempont a KÜLÖNLEGESSÉG. Az embernek egy évben egyszer van születésnapja. Egy évben egyszer van Karácsony. Vagyis minden évben van 364 (szökőévben 365!) napunk arra, hogy rákészüljünk arra az EGY napra, amikor a szerettünket, szeretteinket megajándékozzuk. Használjuk ki ezt a sok-sok napot! Figyeljünk! Memorizáljunk! Ha van egy jó ötletünk év közben, jegyezzük le! És fektessünk időt és energiát az ajándékba! Varrjunk! Faragjunk! Fessünk! Ragasszunk! Szerkesszünk! Keresgéljünk! Higgyék el kimondhatatlanul értékes idő lesz számunkra, ajándékozók számára is az az idő, amit az ajándék készítésével, beszerzésével, felkutatásával töltöttünk, töltünk.

Egy szép ajándékhoz szép csomagolás is dukál. Manapság divatosak az ajándéktasakok, különösen praktikusak ezek borok, italok, vagy díszdobozok átadására. De ne feledkezzünk meg az igényes csomagolópapírokról sem, hiszen az ajándék felbontása, kibontása, kicsomagolása különleges-izgalmas élményt ad mind az ajándékozó, mind a megajándékozott számára, a „Vajon mit rejt a csomag?” izgatottság érzését.

Az ajándékot legyen az karácsonyi, születésnapi, vagy akár üzleti ajándék mindig néhány szó kíséretében illik átadni (jó kívánsággal, vagy gratulációval, vagy köszönetnyilvánítással együtt), az ajándékot illik megköszönni. A kapott ajándékot illik azonnal felbontani. Ha például vendégségbe érkeznek hozzánk, a kapott édességet illik körbekínálni, a kapott bort pedig kibontani és vele koccintani.

Ha ajándékot küldünk, azt névjeggyel illik küldeni, és viszontnévjeggyel illik megköszönni.

Kétszer ne adjunk ugyanolyan ajándékot senkinek, mert az figyelmetlenséget illetve érdektelenséget tükrözhet. (Ha tavaly nyakkendőt adtam ajándékba a bátyámnak, idén ne nyakkendőt adjak megint.) Ajándékot tovább ajándékozni illetlenség, és ha ráadásul fény derül rá, különösen kellemetlen lehet minden érintett számára.

Számomra ez a Karácsony két igazán különleges ajándékot rejtett. Az egyik, amit én készítettem a bátyámnak. Egy emlékkönyv a szüleinkről. Mások számára nem különösebben értékes, de számunkra, akik évekkel ezelőtt elveszítettük a szüleinket ez egy VALÓDI KINCS. A sok-sok apró fekete-fehér fénykép, mely egy fiók mélyén régi csokoládésdobozban várta a sorsát, végük egy ötven oldalas, színes, élettel teli emlékkönyvvé változott. Ami visszahozta, és akár hányszor kinyitjuk újra és újra visszahozza őket hozzánk az életbe.

 
Szenteste délutánján barátnőm felhívott, hogy elsőként kívánjon boldog karácsonyt nekem és családomnak. Kérdezvén, hogy hogy tetszett az előző írásom, azt válaszolta: „Hát, nagyon tetszett! Olyan, mintha profi írta volna!” – Számomra ez volt az idei legszebb karácsonyi ajándék, pedig be sem volt csomagolva! Köszönöm Barátném!