„Itt a farsang áll a bál…” - avagy egy kis társasági protokoll

Túl Vízkereszt napján elkezdődött a farsang, vagyis a báli szezon. Itt az idő tehát, hogy átnézzük a bálok szervezése és a bálokon való megjelenés és viselkedés legfontosabb szabályait.

Sille István Illem, etikett, protokoll című könyvében így ír a bálokról: „A bál a táncpartik kiemelkedő eseménye… A legmagasabb szintű elegancia, a legmagasabb szintű étel- és italkínálat jellemzi. Műsorában nemzetközi hírű előadók, énekesek, táncosok lépnek fel….” *

Jóllehet bál és bál között is nagy különbségek adódhatnak, fontos azonban, hogy az eleganciát és a különleges jelleget mindig megőrizzük. Természetesen más színvonalú a budapesti Operabál, egy vidéki város jótékonysági bálja, és egy kis falu farsangi mulatsága, bizonyos dolgoknak azonban állandónak kell lenniük.

A magas színvonalú bálokra meghívóval érkezünk. A meghívó készítésének és tartalmi követelményeinek megvannak a részletes szabályai, erre nem térnék most ki, de két dologra, ami fontos lehet, igen. A meghívó bal alsó sarkában szokott lenni egy rövidítés: R.S.V.P. Ez nem más, mint a francia Répondez s’il vous plaît rövidítése, vagyis válasz kéretik. A rövidítés után egy telefonszám található, melyen illik visszajelezni a meghívás elfogadását vagy távolmaradásunkat.

A másik fontos dolog az öltözetre való utalás, mely nem mindig szerepel a meghívón. Amennyiben igen, úgy a „black tie” vagy „white tie” jelölést olvashatjuk. Az előbbi utal a férfiak fekete csokornyakkendőjére, ami a szmoking elengedhetetlen kelléke. Nőknek ez esetben kosztümöt vagy kisestélyit illik viselniük. (A kisestélyi legalább térd alá érő alkalmi hosszúruha. Semmi esetre sem nadrág!!) Az utóbbi jelölés a férfiak fehér csokornyakkendőjére utal, ami a frakk kelléke, nőknél a nagyestélyi viselését jelenti. (A nagyestélyi abban különbözik a kisestélyitől, hogy szebben díszített, még elegánsabb és hozzá minden esetben könyököt takaró kesztyű viselendő.)

Tehát a bálokon minden esetben alkalmi öltözetben kell megjelennünk, férfiak esetében a sötét öltöny fehér inggel és diszkrét mintájú nyakkendővel is elfogadott a legmagasabb protokolláris rendezvényeket kivéve. Az öltönyhöz fekete fűzős bőrcipőt illik viselni, mely színében megegyezik az övvel. Szmoking és frakk esetében fekete lakkcipő az elvárt. Nőknél az elegáns, magas sarkú cipőhöz – de ne túl magas sarkú – színében egyező alkalmi táska való. Öltözetünk ünnepélyességét tovább növelhetjük a jól megválasztott alkalmi ékszerek viselésével. (Lehetőleg a ruhához illő, nemesfémből készült, arany vagy ezüst ékszert válasszunk, nem giccses, hivalkodó darabot.) Az ünnepélyes ruházathoz megfelelő frizura is szükséges. Rövid haj esetén fazonra vágva, frissen mosva. Hosszú hajból többféle szép konty vagy alkalmi hajviselet készíthető, szép csattokkal vagy hajdísszel még ünnepélyesebbé tehető a frizura. Férfiak esetében a fazonra nyírás, a frissen borotváltság és ápoltság szintén elvárt. A parfümökkel csak diszkréten, nem kell, hogy a bálterem illatfelhőben ússzon.

Érkezésünket – és a ruhatár igénybevételét – követően elfoglaljuk helyünket az asztaloknál. Amennyiben van ültetőkártya, könnyű a dolgunk, amennyiben nincs, úgy az asztaltársaság határozza meg, hogy ki hová üljön. A nő a férfi jobb oldalán foglal helyet. (Először természetesen a nő foglal helyet, akit a férfi az asztalhoz kísér, és székét besegíti a hölgy alá. Ezután ül le a férfi. Ha több nő foglal helyet az asztalnál, a férfiak megvárják, míg a nők leülnek, és csak ezt követően ülnek le.)

Alapvető illemszabály, hogy az egy asztalnál étkezőknek ismerniük kell egymást. Így amennyiben van olyan személy, akit nem ismerünk, még a helyfoglalás előtt meg kell ejteni a bemutatkozást illetve bemutatást. A férfi mutatkozik be először a nőnek, de a nő nyújt kezet a férfinak, majd mondja a nevét. Azonos neműek esetében a fiatalabb mondja először a nevét, de az idősebb nyújtja a kezét. Bemutatás esetén is hasonló a szabály, az „alárendeltet” mutatjuk be a „fölérendeltnek”, tehát a férfit a nőnek, a fiatalt az idősnek. Bemutatáskor elég az illető titulusát mondani, a nevét már mindenki saját maga mondja. Például: Hadd mutassam be iskolánk igazgatóját ! – és az igazgató mondja a nevét, majd a hölgy kezét nyújtva szintén bemutatkozik.

És ha már mindenkit ismerünk, kezdődhet a társalgás. Társaságban némán ücsörögni, vagy a telefonunkat babrálni,” sms-ezni”, „facebookozni” különösen illetlenség! Na, de miről is beszéljünk? Főleg ha még csak most ismerkedtünk meg. Például kérdezzük meg, mivel foglalkozik az illető. Beszéltessük! Figyeljünk rá, kérdezzünk vissza! Mindig jó téma, ha az estélyről beszélünk: Milyen finom volt az előétel, mennyire tetszett a táncbemutató, alig várom már a desszertet, stb. Ha tudjuk, hogy van az illetőnek gyereke, kérdezzük meg, hogy vannak a gyerekei. De ne kérdezzük az egészségi állapotáról, egyéb személyes jellegű ügyekről, pénzügyi helyzetéről. Ügyeljünk rá, hogy válaszainknál udvariasak legyünk. Ennek része, hogy kérdés esetén nem tőmondatokban válaszolunk, hanem bővebben, és válasz után lehetőleg kérdezzünk vissza. Nem olyan nehéz, mint ahogy elsőre tűnhet. Lényeg, hogy ne izguljunk, hiszen a másik is csak ember! És lehet, hogy ő épp olyan ideges, vagy még idegesebb, mint mi. A beszédnél ügyeljünk, hogy érhetően, lassan, választékosan beszéljünk, semmi esetre sem motyogva, hadarva, vagy csúnya szavakat használva.

Ahogy Sille István írta, a bálokon a legmagasabb szintű étel – és italkínálatra számíthatunk, tehát legalább négy vagy annál több fogás szerepel az ételsorban. Az ételeket felszolgálásuk sorrendjében fogyasztjuk, az evőeszközöket kívülről befelé haladva használjuk a különböző fogásokhoz.  A tányér fölött elhelyezett kiskanalat illetve kisvillát a desszerthez használjuk. A vizet vizespohárból fogyasztjuk, a fehér – illetve vörösborokat boros talpaspoharakból. Ha nem tudjuk melyik pohárba milyen bor illik, várjuk meg a pincért, míg kitölti a bort. Étkezés közben amennyiben az evőeszközöket letesszük, úgy azokat a tányérba, keresztbe téve kell lehelyezni (nem a tányérhoz támasztani!), az étkezés befejezésekor a villát és kést egymással párhuzamosan kell a tányérra fektetni.

Étkezés után elérkezik az idő a produkciókra. Énekesek, bűvészek, egyéb művészek produkciója után pedig eljön az est fénypontja a nyitótánc! A nyitótáncot követően végre szabad a táncparkett, hogy mindenki megmutathassa tánctudását! Táncoljanak bátran, hiszen ettől bál a bál!!! Elsőként a partnerünket illik felkérni (feleségünket, barátnőnket, kísérőnket), aztán az asztaltársaság összes többi nőtagját szép sorban! A felkérés a jobb kéz kinyújtásával és kis előrehajlással történik a nő irányába, miközben a férfi felteszi a kérdést: Szabad? Igen válasz esetén a férfi a táncparkettre vezeti a nőt, majd a táncot követően visszakíséri a helyére. A felkérést visszautasítani illetlenség. Nem lehet indok, hogy nem tudok táncolni. Nem a tánctudás a lényeg, a gesztus!! És a gesztust nekünk nőknek értékelnünk kell! Ne féljünk tehát, hogy elrontunk valamit! El lehet rontani! Férfi és nő is hibázhat a tánclépéssel, illemtudó ember ezen észrevétlenül átsiklik.

Éjféltájban kerül sor általában a tombolasorsolásra. Azon túl, hogy vidám perceket szerezhetnek számunkra akár a tombolanyeremények akár a nyertesek, jótékonysági rendezvény esetén különösen fontos, hogy ne csak részvételünkkel, hanem a tombolák megvásárlásával is támogassuk a jótékonysági célt, ezért néhány tombolát illik minden párnak vásárolnia.

Hölgyeim és Uraim! Táncra fel! Jó szórakozást!

*Sille István Illem, etikett, protokoll 413.old. 3.bekezdés Akadémia Kiadó, Budapest 2013.