Nemrégiben olvastam egy
cikket arról, hogy tulajdonképpen azért nincsenek ma ÚRIEMBEREK, mert mi nők
oly emancipáltak vagyunk, hogy nem hagyjuk. Vagy talán már igényünk sincs rá,
mondván a világ megváltozott. Felgyorsult. És ilyen „apróságokra” már nincs
idő.
Ezen elgondolkodtam. Tényleg fel tud gyorsulni úgy a világ, hogy
a férfi már nem kell, hogy úriember legyen, mert mi „úrinők” már nem vágyunk
rá? Nem hinném. Ugyanakkor végiggondolva a napom, mikor értekezletről
értekezletre rohantam a munkahelyemen, bizony volt, hogy én is „nekirohantam”
az ajtónak, csak hogy menjünk már, és esélyt sem adtam a kollégáknak, hogy
előttem azt kinyissák. Tényleg van igazság abban, amit a cikk írója mondott?
Tényleg úgy rohanunk, hogy már nincs időnk az ilyen formaságokra? Én nem
szeretném! Én azt szeretném, ha a világban maradnának ÚRIEMBEREK, és a
felnövekvő generáció is kitermelné – lányaimnak – az úriembereket. És igenis,
én meg ÚRINŐ szeretnék lenni! Vagy HÖLGY!
Ez késztetett arra, hogy
végiggondoljam, milyen élethelyzetek is adódhatnak, amikor elvárható, hogy a
férfi legyen ÚR, a nő pedig HÖLGY.
- Liftbe be- és kiszálláskor hagyjuk, várjuk ki, hogy a férfi előreengedjen bennünket!
- Irodába belépéskor hagyjuk, hogy az ajtót kinyissa előttünk!
- Ha autóval megyünk, várjuk meg, hogy beszálláskor, kiszálláskor az ajtót számunkra kinyissa, illetve becsukja!
- Tömegközlekedési eszközön hagyjuk, hogy minket a fel- és leszállásnál előre engedjen, a lépcsőn fel – vagy lesegítsen!
- Engedjük, hogy csúszós úton, lépcsőn a karját nyújtsa ezzel segítve, hogy el ne essünk!
- Várjuk ki és engedjük, hogy kabátunkat felsegítse, illetve lesegítse rólunk!
- Engedjük, hogy az étteremben az asztalhoz üléskor a széket besegítse illetve „kisegítse” alólunk!
- Fogadjuk el, ha egy hűvös estén a zakóját felajánlja számunkra!
Azt gondolom, hogy a
példák sora végtelen. De ennyiből is látható, hogy ez is, mint oly sok minden, együttműködésen alapszik. Működjünk hát
együtt mi nők, hölgyek a férfiakkal és az urakkal!
Hagyjuk,
engedjük, várjuk ki, hogy a FÉRFI mellettünk ÚRIEMBER lehessen!
Ne hagyjuk, hogy ezek a szép gesztusok, hagyományok, amelyektől a NŐ HÖLGYNEK érezheti magát, eltűnjenek,
vagy csupán a múlt századi szépirodalom elavult szokásai legyenek!
HÖLGYEIM!
FIGYELJÜNK MI IS JOBBAN FÉRFITÁRSAINKRA! KÜLÖNÖSEN AZ ÚRIEMBEREKRE!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése