HOPPÁ! – avagy az apró kellemetlenségek kezelésének protokollja

Az érettségi vizsgák kellős közepén, más tanulók számára az év végi hajrában, nekünk dolgozóknak pedig a tavaszi zsongás idején időszerű lehet, hogy beszéljünk azokról a nem várt kellemetlenségekről, amik bármikor ránk törhetnek, akár egy számunkra nagyon is fontos helyzetben vagy szituációban.

Itt van mindjárt a csuklás. Akaratlan, kivédhetetlen, váratlan. Kínos lehet egy szóbeli vizsgán, vagy akár egy állásinterjún, és csakugyan kellemetlen egy prezentáció megtartása vagy akár végighallgatása során is. Mit tehetünk? Kérjünk először is elnézést, és ha lehet, egy pohár vizet. Egy udvarias légkörben nem jelenthet számunkra hátrányt egy ilyen helyzet, hiszen mindenki tudja, hogy ő is kerülhet bármikor hasonló szituációba, tehát azt gondolom, az együttérzés általában áthatja a másik felet, nevezetesen a vizsgáztatót, az interjúztatót, vagy a prezentáció hallgatóságát.

Gyomorkorgás. A néma csendet megtörő blugyogó-morgó zaj csakugyan kellemetlen lehet. Ezt azonban megelőzhetjük! Tehát ha hajlamosak vagyunk a hangos gyomorműködésre, vagy épp az éhség miatti „gyomor-elégedetlenségre”, a számunkra fontos helyzetek előtt mindig étkezzünk egy keveset! Ha reggel nem tudunk még indulás előtt enni, segíthet egy cukros tejeskávé, vagy tea, kakaó is, néhány falat keksz akár az italhoz, akár a vizsga előtt, nem csak a gyomorkorgás ellen, de talán még a vizsgaszituáció leküzdésében is jó szolgálatot tehet. Illemtudó ember egyébként észrevétlenül átsiklik felette, úgy tesz, mintha nem is hallotta volna.

A tüsszentés szintén hirtelen ránk törő inger, azt visszafojtani nem igen lehet. Ha tudjuk, akkor azonban kissé nyomjuk el, nem teli szájjal, mindenki arcába tüsszentünk! Helyette elfordulunk, és – ha volt időnk elővenni – akkor a zsebkendőnkbe tüsszentünk. Ahogy a tüsszentéssel is, úgy a viszonzó jó kívánsággal is – „Egészségére!”, „Bless you”, „Gesundheit!” – is illik kerülni a feltűnést. Tehát, ha vizsgaszituációban a tanár tüsszent, zavartalanul folytassuk tovább a felelést, nem kell azzal félbeszakítani, hogy egészségére kívánunk a vizsgáztatónak, mert nem biztos, hogy az szerencsésen veszi ki magát végül. A diszkréció minden szituációban mentőövünk lehet!

Csakugyan kellemetlen lehet, ha ránk tör a köhögés. Nyilván, ha betegek vagyunk, eleve ne is menjünk közösségbe! Köhögés azonban ránk törhet például attól is, ha rosszul vettük a levegőt, vagy félrenyeltünk, vagy pusztán a stresszel teli szituációban lép fel némi „zavar”. Ha köhögnünk kell, azonnal forduljunk el! Ha hosszasan nem tudjuk abba hagyni, elnézést kérünk, és lehetőség szerint kérünk egy pohár vizet, vagy kimegyünk, hogy a mosdóban igyunk egy pár kortyot, majd ha rendbe jöttünk, akkor megyünk vissza a társaságba. A körülményektől függően válasszuk ez esetben is a feltűnést leginkább elkerülő megoldást!

Az ásításnak több oka lehet, ha feltűnéssel gyakoroljuk, még kellemetlenség is érhet minket miatta. (Pl. Az osztályfőnök beír az ellenőrzőbe, hogy megint kialvatlanul jöttünk az iskolába, és egyébként is neveletlenek vagyunk, hogy újra hangosan ásítottunk a matekórán.)

Az ásítással kapcsolatban épp az a probléma, hogy a társaságunk azonnal az unalom jelének értékeli, miközben lehet, hogy épp a beteg gyermekünk mellett kellett virrasztanunk éjszaka, vagy épp a tárgyalóteremben elhasznált már oly mértékben a levegő, ami ásításra – vagyis fokozott oxigénbevitelre – ösztönzi a szervezetünket. Kerüljük tehát a feltűnést, nehogy rossz színben tűnjünk fel mások előtt, és ha lehet, tegyünk a szituáció ellen, például kérjünk engedélyt, hogy kinyithassuk az ablakot. Gyakorolhatjuk azonban otthon a csukott szájjal történő ásítást, ami aligha észrevehető még társaságban is.

A fentieken kívül lehetnék még egyéb kellemetlenségeink is, mint például a hamutartó mellé hamuzás, vagy épp az abrosz lecsöppentése, ezekért diszkréten illik elnézést kérni, házigazdaként pedig észrevétlenül továbbsiklani felette. Ha tömegben véletlenül meglökünk valakit, vagy a lábára lépünk, azonnal elnézést kérünk („Elnézést!”, Sajnálom!”, „Bocsánat!”, „Ne haragudjon!”), ha minket ér ilyen kellemetlenség célszerű mielőbb lezártnak tekinteni az ügyet, „Semmi gond!”, „Nem történt semmi!” megjegyzéssel gyorsan túljutni a történteken.

Nyilván a kellemetlenségek sora még hosszasan sorolható lenne, a lényeg azonban minden kellemetlen szituációban a DISZKRÉCIÓ! Ha mi követünk el kellemetlenséget, tegyük a lehető legészrevétlenebbül, ha pedig más valaki került kellemetlen szituációba, tegyünk úgy, mintha észre sem vettük volna! Ne feledjük, egy kis „hoppá”, bármikor bárkivel előfordulhat!

* a fénykép a telegraph.co.uk oldalán jelent meg