Adatlopás? - Adatvédelem! -avagy egy kis biztonsági protokoll

Mióta ellepett bennünket a wifi, az internet, a sok okostelefon, körbe vagyunk hálózva egész nap, sőt egész éjszaka is. Óhatatlanul megnőtt bennem a vágy, hogy biztonságban érezzem magam. Na, de mit tehetek, tehetünk, a magunk biztonsága érdekében?

Elsőként ismerjük meg a biztonsági beállítások lehetőségeit, és az adatvédelmi beállításokat. A telefonokon, táblagépeken, laptopokon és az irodai asztali számítógépeken állítsunk be belépési kódot vagy jelszót. Ügyeljünk rá, hogy ezeket időről-időre megváltoztassuk, és természetesen a kódokat és jelszavakat ne mondjuk el másnak, ne írjuk fel elérhető helyre! Fontos szabály az is, hogy a különböző helyekre NE AZONOS kódokat adjunk meg, mert ha az egyiket feltörik, azzal szabaddá válik az út az összes többi eszközünkhöz és az azokon lévő információkhoz, adatokhoz.

Elektronikus levelező rendszerünkben állítsunk be másodlagos e-mail címet, vagy adjunk meg egy biztonsági mobilszámot, így amennyiben hiba állna be a rendszerbe, vagy illetéktelenek fértek a levelezésünkhöz, a másodlagos címünkről elérhetjük a fiókunkat.

Amennyiben az interneten vásárolunk, vagy feliratkozunk, ügyeljünk rá, hogy csak a legszükségesebb adatokat adjuk meg magunkról. Bankkártya adatokat, vagy bankszámla adatokat semmi esetre se adjunk meg! Ha olyan oldalról akarunk vásárolni, ahonnan még nem rendeltünk, olvassuk el a vásárlói értékeléseket, nézzünk utána, hogy milyen cég működteti az oldalt, az e-cegjegyzek.hu oldalon a magyar cégekről további részleteket is megtudhatunk. A jogsertowebaruhazak.kormany.hu oldalon meg lehet nézni a „tiltólistás” webshopokat, tőlük ne vásároljunk!

Ha mindenáron bankkártyával akarjuk kiegyenlíteni a rendelt termék vételárát, további lehetőség lehet, ha egy olyan bankkártyát adunk meg terhelésre, amelyen csak minimális összeg van, ha netán az eladó rossz szándékú, akkor legalább csak ez a minimális pénzünk úszott el, és sokkal több tapasztalattal lettünk gazdagabbak! Természetesen ez esetben meggondolandó a feljelentés is!

Fontos szabály, hogy ne tartsuk egy helyen a bankkártyánkat, pénzünket és személyes okmányinkat! Ha egyiket viszik, legalább a többi megmaradjon! Amennyiben zsebtolvajok áldozatává váltunk, forduljunk a rendőrséghez, és az okmányaink pótlásában segítségünkre lesz a járási hivatalokban működő áldozatsegítő szolgálat.

Amennyiben internetbankot használunk, ügyeljünk rá, hogy a legmagasabb fokú biztonsági beállításokat használjuk! Kérjünk e-mail vagy sms értesítést a belépésről és a bankszámlaműveletekről, így ha valaki illetéktelenül lép a fiókunkba, vagy terheli meg a számlánkat, rögtön értesülhetünk róla. Visszaélés esetén azonnal tiltassuk le a bankszámlánkat, illetve forduljunk a bankhoz, a rendőrséghez!

Ma már nem olyan nehéz betartani a szabályt, hogy NE ADJUK KI A KEZÜNKBŐL a bankkártyánkat. Az érintős – pay pass – fizetési megoldás, illetve a mobilterminálok lehetővé teszik, hogy a bankkártyánk ki-átadása nélkül is kiadásaink legyenek. Fontos, hogy a bankszámlánkról csak és kizárólag mi magunk vegyünk fel pénzt! Vagyis ne kérjük meg se a barátunkat, barátnőnket, rokonunkat, hogy a bankkártyánkkal a bankszámlánkról pénzt vegyen fel! A visszaélések elkerülése érdekében nekünk, magunknak is mindent el kell követnünk! És ez nem baráti, vagy bizalmi kérdés! Az ördög nem alszik!

A facebookon vagy egyéb közösségi oldalakon ismerjük meg, és használjuk az adatvédelmi beállításokat! Az adatlopás a XXI. század bűncselekménye, és beláthatatlan károkat okozhat, védjük tehát személyes adatainkat! A posztolásoknál is ügyeljük rá, hogy személyes adatunk, vagy szokásunk ne lásson napvilágot a nagyközönség előtt, mert így a rossz szándékú felhasználóknak tálcán kínáljuk a lehetőséget magunk ellen!

Internetes állásajánlatok esetében – amennyiben nem tudjuk pontosan felderíteni a hirdetőt – ne küldjük el azonnal önéletrajzunkat fényképünkkel és számos személyes adatunkkal, nehogy visszaélés történjen! Álláskeresésre vegyük inkább igénybe a hivatalos oldalakat – jobline.hu, profession.hu, workania.hu stb. – ahol gondoskodnak az adataink védelméről és a biztonságos adatkezelésről. 

Ha külföldön veszítjük el bankkártyánkat vagy személyes okmányainkat a bankkártya letiltását követően, még mielőtt visszaélést követhetnének el okmányainkkal, forduljunk a legközelebbi konzulátushoz, nagykövetséghez vagy a helyi rendőrséghez. Ezek pontos helyét, elérhetőségét, ügyfélfogadását célszerű már az elutazásunk előtt megtudakolni. A reptereken is találhatunk erre rendelt szolgálatot, ahol a bejelentésünket, feljelentésünket megtehetjük.

Bárhol, bármikor, bármelyikünk áldozatul eshet! Ezért legyen Ön is résen! Tegyen meg mindent, hogy ez ne történhessen meg!

NO! NEIN! NEM! - avagy a visszautasítás protokollja

Számos esetben kerülhetünk olyan helyzetbe, mikor egy meghívást vagy felkérést vissza kell utasítsunk, kérésre, megbízásra, lehetőségre nemet kell mondanunk. De tudjuk-e, hogy miként lehet udvariasan nemet mondani?

Idegen nyelv tanulása során a nyelvtanárok mind az angol, mind a német nyelv tanítása során – és nyilván egyéb idegen nyelvek esetében is – gondosan ügyelnek arra, hogy felhívják a nyelvtanuló figyelmét, hogy az adott nyelven miként tudunk, miként lehet, miként illik nemet mondani. Ellenben mivel a magyar nyelvet nem idegen nyelvként, hanem anyanyelvünkként tanuljuk, tanultunk meg, így erre senki nem hívta fel a figyelmünket. Pedig igenis, a magyar nyelvben is vannak olyan szabályok, amik arra vonatkoznak, hogy hogyan illik visszautasítanunk akár egy meghívást vagy felkérést, akár egy üzleti vagy egyéb lehetőséget.

Az angol, ha más véleményen van, azt mondja: No, I don’t think so. Ha nem tud egy meghívásnak eleget tenni, azt mondja: I’m afraid I can’t…

Hasonlóan oldja meg a választ a német is: Nein, leider bin ich damit nicht einverstanden. / Da kann ich dir leider nicht zustimmen. Es tut mir leid, aber ich kann nicht…

És mi a helyzet velünk, magyarokkal? Ez a kérdés akkor merült fel bennem, mikor nemrégiben megkérdeztem az iskola udvarán kislányom barátnője anyukáját, hogy átjöhet-e a lány valamikor hozzánk jásztani. A válasz ennyi volt: NEM! És én ekkor a másodperc tört része alatt elvörösödtem, leizzadtam, agyam eldugott szegleteiből igyekeztem előkotorni valami régi eseményt, elejtett mondatot vagy tettet, hogy rábukkanjak az okra: MIT VÉTETTEM?! És hiába kutattam, kerestem, nem találtam egy morzsát sem, ami arra engedett volna következtetni, hogy én őt korábban megbántottam, megsértettem, rosszat tettem volna. Vagy akár a gyermekem! Mert, hogy nem is volt ilyen! „A hiba ugyanis nem az én készülékemben volt!” A helyzet az volt, hogy az anyuka aznap sok órát dolgozott, az iskolánál szülők sokaságán kellett átvergődnie, hogy gyerekét megtalálja, alig várta már, hogy végre hazaérjenek, és véget érjen ez a hosszú, kimerítő nap. Ez érthető. Én is sokszor vagyok így. De az már kevésbé érthető, hogy mindezt a személyes terhet miért éppen rám kellett zúdítania, ráadásul egy kedves invitálásra válaszul! Mindegy. Néhány javaslatom, azonban támadt erre a helyzetre:

• Ne haragudj, beszéljünk erről a jövő héten, most épp sietünk!

• Ne haragudj, de ma olyan fáradt vagyok, hogy azt sem tudom hol áll a fejem. Beszéljünk erről a jövő héten!

• Nem bánod, ha most erre nem tudok válaszolni? Olyan sűrű ez a hét nekünk, térjünk vissza rá a jövő héten!
• Köszönjük a meghívást, de a héten biztos nem lesz jó nekünk, tegyük át a jövő hétre, ha az nektek is megfelel!
• Köszi, nagyon kedves vagy! Valamikor sort keríthetünk rá, csak ne a héten, mert most annyi minden összejött.

És az udvarias válaszlehetőséget sora szinte végtelen! Az eset summázata ennyi: SZÁNJUNK IDŐT A MÁSIK EMBERRE! Ha nem egy hárombetűs szóval, hanem egy néhány szavas mondattal intézzük el a választ, a meghívás visszautasítását, talán nem intézzük el egy csapásra a barátságot is!

Néhány további javaslat, különböző élethelyzetekre, mikor visszautasítást kell kifejeznünk: 

Nem, köszönöm! Nem, sajnálom! Bocsánat, de nem! Köszönöm a lehetőséget, de nem kívánok élni vele! Nagyon szeretném, de sajnos most nem fér bele a költségvetésembe! Köszönöm, de nem érdekel! Ne haragudjon, erre nincs időm! Elnézést, de ezt nem nekem találták ki! Sajnálom, ezt nem tudom vállalni! Köszönöm a meghívót, a meghívásnak azonban nem tudok eleget tenni! Köszönöm a lehetőséget, de nem kívánok élni vele! Sajnálom, de most nem tudok részt venni az eseményükön! …

A keleti kultúrák népei teljesen eltérő viselkedést mutatnak a nyugati emberéhez képest. Egy japántól soha nem várhatjuk, hogy egyértelmű nemet mond. Inkább hallgat, vár, úgy tűnhet várat. Pedig ő már döntött. A válasz: NEM!

A kínaiaknál az egyértelmű nem kimondása nagyfokú durvaságnak számít, ezért nem is mondják ki! Mikor számunkra úgy tűnik, hogy most csupán kéreti magát, „Hááát, még meglátjuk, még meggondoljuk….”  Na, ez a kínaiaknál az EGYÉRTELMŰ NEM!

Nem vagyunk egyformák! De mi magyarok, ha magyarokkal beszélünk, tárgyalunk figyeljünk rá, hogy a visszautasításunk is – csakúgy, mint egyéb viselkedésünk és válaszunk – az adott helyzetben leginkább elvárható udvariasságot tükrözze! Ha pedig külföldi partnerrel tárgyalunk, előzőleg ismerjük meg annak a kultúrának a sajátos szokásait, nehogy a tárgyalás végül félreértésbe torkolljon!

Utazz okosan! - avagy egy kis közlekedési protokoll

Úton vagyunk reggel: óvodába, iskolába, munkába menet. És úton vagyunk este is: óvodából, iskolából, munkából jövet. Na, és úton vagyunk hétvégén is, mert kirándulni megyünk, vagy múzeumba, vagy épp rokonlátogatóba. De tudjuk-e, hogy mi mindenre kell figyelnünk, ha nem magunkban utazunk?

A városi közlekedésben, buszon, villamoson, trolin vagy metrón engedjük előre fel – illetve leszállásnál a nőket, az időseket, a babakocsis, kisgyerekes anyukákat, a várandósokat. Hagyjuk szabadon számukra az elsőbbségi üléseket, illetve adjuk át helyünket nekik. Miért? Mert belőlünk is lehet várandós nő, vagy kisgyerekes szülő, szerencsés esetben pedig idős asszony, vagy öregember. Tömegközlekedési eszközön kerüljük a feltűnést, a hangos - ne adj Isten trágár (!) – beszédet, az oda nem illő beszédtémákat. Utastársunkat kíméljük meg a magánügyeinktől, a betegségeinktől, egyéb személyes jellegű problémáinktól. Ha az inkább az olvasmányaiba temetkezik, ne zavarjuk őt beszélgetéssel, nyilván nincs kedve társalogni. Ha társasággal utazunk, ne beszéljünk át a másik feje felett, vagy netán az egész szerelvényen. Telefonhasználatkor is legyünk körültekintők, kerülendő a hangos telefonálás, a hangos zenehallgatás, és a magánjellegű témák telefonon – a nagy közönség előtt – történő megvitatása! Amennyiben az utazásnál bármely utas inzultál, a „bocsánat” szóhasználat mellett odébb állunk, vagy elhagyjuk a járművet, vitába bonyolódni szükségtelen, és nem is vezet eredményre.

Távolsági utazásoknál, akár buszon vagy vonaton, illetve repülőúton külön szabályok is életbe lépnek. Így például fel- illetve leszállásnál köszönünk a sofőrnek, kalauznak, stewardnak, vagy stewardessnek. Jegyellenőrzéskor készségesen együttműködünk, a jegy illetve bérlet átadásakor a „Tessék!” illetve „Köszönöm!” kifejezések udvariasságunkról árulkodnak. Hosszú utazásnál az étel- és italfogyasztás megengedett, azonban intézzük ezeket az ügyeket diszkréten, szemetet semmi esetre sem hátrahagyva magunk után! Amennyiben zenét hallgatunk, vagy lámpafénynél olvasunk, legyünk tekintettel utastársainkra, tehát mások legkisebb zavarása mellett intézzük ügyeinket. Amennyiben mások zavarnak minket, illedelmesen megkérhetjük az illetőt, hogy halkítsa le a zenét, vagy irányítsa kicsit arrébb a lámpát. Utazáskor – még ha hosszú is az út – a cipőt nem illik levenni a lábunkról! Készüljünk úgy, hogy könnyebb, vékonyabb cipőt válasszunk, amiben a járművön sem lesz melegünk. Lábat a másik ülésére, netán az előttünk ülő nyakába feltenni szigorúan tilos! Leszálláskor hagyjunk magunk után rendet, ha szemét keletkezett, vigyük magunkkal, vagy dobjuk ki az erre kijelölt helyen. 

A közlekedésnél különösen ügyeljünk a biztonsági előírások betartására! Így a biztonsági öv becsatolására vagy a dohányzás tilalmára. De ne beszélgessünk például menet közben a buszsofőrrel, mert ez is veszélyezteti a biztonságot. Amennyiben kérdésünk van, célszerű azt már a felszálláskor illetve a jegyvásárláskor megkérdeznünk, és nem menet közben ezzel feltartanunk a vezetőt. Fontos továbbá, hogy a csomagjainkat biztonságosan helyezzük el, illetve hogy az utazás teljes időtartama alatt ne hagyjuk azokat őrizetlenül. (Nyilván ha a csomagunk a repülőgép poggyászterében, vagy a távolsági autóbusz csomagtárolójában van, akkor ez a szabály nem érvényes.) Utazásnál lehetőleg annyi poggyászt vigyünk magunkkal, amennyire feltétlenül szükségünk van!

Érdemes még kitérnünk arra az esetre, ha más autójában utasként utazunk. Ilyenkor illik megköszönni, hogy az ismerősünk elvisz minket az autóján, és illik elköszönéskor megismételni ezt. Amennyiben zavar minket a szellőzés vagy a fűtés, úgy kérjük meg a tulajdonost, hogy állítsa át, vagy kérjünk engedélyt arra, hogy mi magunk állítsunk rajta. Ugyanez vonatkozik az ülés vagy bármi egyéb átállítására, illetve a rádió át-vagy ki-be kapcsolására. Az autós ne gondolja azt rólunk, hogy „Én szívességből elhoztam, ő meg olyan bunkó volt, hogy a kocsimban szó nélkül mindent elállított! Őt se viszem el még egyszer sehova!”A biztonsági övet itt is mindenképpen használni kell, ugyanis a gépkocsivezető büntethető, ha valamely utasa nincs a biztonsági övvel bekapcsolva. És ha már a biztonságnál tartunk, fontos, ha gyermeket szállítunk a biztonsági gyermekülés, illetve a nagyobb gyerekek esetén az ülésmagasító. 

A protokoll külön kitér a gépjárműben való ültetési rendre, melyről jó annyit tudnunk, hogy amennyiben sofőr vezeti az autót, akkor a főhelynek a jobb hátsó ülés, míg ha a gépjárművet a vendéglátó maga vezeti, akkor a jobb első ülés minősül. (Vagyis ide ül a legmagasabb rangú vendég.) A gépjárműbe történő be- és kiszálláskor a magasabb rangú száll be illetve ki először, utána a rangsorban utána következők. Az autót mindig hátulról kell megkerülni, és lehetővé tenni, hogy a sofőr a be – és kiszállásnál az autó ajtaját számunkra illetve az utastársaink számára előre kinyithassa, illetve becsukhassa.

És ha már közlekedés, ne feledkezzünk meg a kerékpárosokról és a gyalogosokról sem! A KRESZ szabályainak betartása rájuk is vonatkozik! A biciklis védőfelszerelésben a kerékpárúton vagy kerékpársávon, a gyalogos a járdán közlekedjen! Gyalogosan is igaz a „jobbra tarts” a járdán! Ne foglaljuk el az egész járdát, a szembejövőt is megilleti a járdahasználat joga! A nő mindig a férfi jobbján halad, ha a férfi két nőt kísér, a két hölgy között halad.

Ne felejtsük el, hogy mindannyian gyalogosok, biciklisek, utasok vagy épp sofőrök vagyunk! Ne feledkezzünk meg tehát sofőrként a biciklisekről vagy a gyalogosokról, illetve gyalogosként, biciklisként az autósokról!