Túl
Vízkereszt napján elkezdődött a farsang, vagyis a báli szezon. Itt az idő
tehát, hogy átnézzük a bálok szervezése és a bálokon való megjelenés és
viselkedés legfontosabb szabályait.
Sille
István Illem, etikett, protokoll című könyvében így ír a bálokról: „A bál
a táncpartik kiemelkedő eseménye… A legmagasabb szintű elegancia, a legmagasabb
szintű étel- és italkínálat jellemzi. Műsorában nemzetközi hírű előadók, énekesek, táncosok lépnek fel….” *
Jóllehet
bál és bál között is nagy különbségek adódhatnak, fontos azonban, hogy az
eleganciát és a különleges jelleget mindig megőrizzük. Természetesen más
színvonalú a budapesti Operabál, egy vidéki város jótékonysági bálja, és egy
kis falu farsangi mulatsága, bizonyos dolgoknak azonban állandónak kell
lenniük.
A magas színvonalú bálokra meghívóval
érkezünk. A meghívó készítésének és tartalmi követelményeinek megvannak a
részletes szabályai, erre nem térnék most ki, de két dologra, ami fontos lehet,
igen. A meghívó bal alsó sarkában szokott lenni egy rövidítés: R.S.V.P. Ez nem más,
mint a francia Répondez s’il vous plaît rövidítése,
vagyis válasz kéretik. A rövidítés után
egy telefonszám található, melyen illik visszajelezni a meghívás elfogadását vagy
távolmaradásunkat.
A másik fontos dolog az öltözetre való
utalás, mely nem mindig szerepel a meghívón. Amennyiben igen, úgy a „black tie” vagy „white tie” jelölést olvashatjuk. Az előbbi utal a férfiak fekete
csokornyakkendőjére, ami a szmoking
elengedhetetlen kelléke. Nőknek ez esetben kosztümöt
vagy kisestélyit illik viselniük. (A kisestélyi legalább térd alá érő
alkalmi hosszúruha. Semmi esetre sem nadrág!!) Az utóbbi jelölés a férfiak
fehér csokornyakkendőjére utal, ami a frakk
kelléke, nőknél a nagyestélyi
viselését jelenti. (A nagyestélyi abban különbözik a kisestélyitől, hogy
szebben díszített, még elegánsabb és hozzá minden esetben könyököt takaró
kesztyű viselendő.)
Tehát a bálokon minden esetben alkalmi
öltözetben kell megjelennünk, férfiak esetében a sötét öltöny fehér inggel és
diszkrét mintájú nyakkendővel is elfogadott a legmagasabb protokolláris
rendezvényeket kivéve. Az öltönyhöz fekete
fűzős bőrcipőt illik viselni, mely színében megegyezik az övvel. Szmoking
és frakk esetében fekete lakkcipő az
elvárt. Nőknél az elegáns, magas sarkú
cipőhöz – de ne túl magas sarkú – színében egyező alkalmi táska való. Öltözetünk ünnepélyességét tovább növelhetjük a
jól megválasztott alkalmi ékszerek
viselésével. (Lehetőleg a ruhához illő, nemesfémből készült, arany vagy ezüst
ékszert válasszunk, nem giccses, hivalkodó darabot.) Az ünnepélyes ruházathoz
megfelelő frizura is szükséges.
Rövid haj esetén fazonra vágva, frissen mosva. Hosszú hajból többféle szép
konty vagy alkalmi hajviselet készíthető, szép csattokkal vagy hajdísszel még
ünnepélyesebbé tehető a frizura. Férfiak esetében a fazonra nyírás, a frissen
borotváltság és ápoltság szintén elvárt. A parfümökkel
csak diszkréten, nem kell, hogy a bálterem illatfelhőben ússzon.
Érkezésünket – és a ruhatár igénybevételét
– követően elfoglaljuk helyünket az asztaloknál. Amennyiben van ültetőkártya, könnyű a dolgunk, amennyiben
nincs, úgy az asztaltársaság határozza meg, hogy ki hová üljön. A nő a férfi
jobb oldalán foglal helyet. (Először természetesen a nő foglal helyet, akit a
férfi az asztalhoz kísér, és székét besegíti a hölgy alá. Ezután ül le a férfi.
Ha több nő foglal helyet az asztalnál, a férfiak megvárják, míg a nők leülnek,
és csak ezt követően ülnek le.)
Alapvető illemszabály, hogy az egy
asztalnál étkezőknek ismerniük kell egymást. Így amennyiben van olyan személy,
akit nem ismerünk, még a helyfoglalás előtt meg kell ejteni a bemutatkozást illetve bemutatást. A férfi mutatkozik be
először a nőnek, de a nő nyújt kezet a férfinak, majd mondja a nevét. Azonos
neműek esetében a fiatalabb mondja először a nevét, de az idősebb nyújtja a
kezét. Bemutatás esetén is hasonló a szabály, az „alárendeltet” mutatjuk be a
„fölérendeltnek”, tehát a férfit a nőnek, a fiatalt az idősnek. Bemutatáskor
elég az illető titulusát mondani, a nevét már mindenki saját maga mondja.
Például: Hadd mutassam be iskolánk igazgatóját ! – és az igazgató mondja a
nevét, majd a hölgy kezét nyújtva szintén bemutatkozik.
És
ha már mindenkit ismerünk, kezdődhet a társalgás.
Társaságban némán ücsörögni, vagy a telefonunkat babrálni,” sms-ezni”,
„facebookozni” különösen illetlenség! Na, de miről is beszéljünk? Főleg ha még
csak most ismerkedtünk meg. Például kérdezzük meg, mivel foglalkozik az
illető. Beszéltessük! Figyeljünk rá, kérdezzünk vissza! Mindig jó téma, ha az
estélyről beszélünk: Milyen finom volt az
előétel, mennyire tetszett a táncbemutató, alig várom már a desszertet, stb.
Ha tudjuk, hogy van az illetőnek gyereke, kérdezzük meg, hogy vannak a gyerekei.
De ne kérdezzük az egészségi állapotáról, egyéb személyes jellegű ügyekről,
pénzügyi helyzetéről. Ügyeljünk rá, hogy válaszainknál udvariasak legyünk.
Ennek része, hogy kérdés esetén nem tőmondatokban válaszolunk, hanem bővebben,
és válasz után lehetőleg kérdezzünk vissza. Nem olyan nehéz, mint ahogy elsőre
tűnhet. Lényeg, hogy ne izguljunk, hiszen a másik is csak ember! És lehet, hogy
ő épp olyan ideges, vagy még idegesebb, mint mi. A beszédnél ügyeljünk, hogy
érhetően, lassan, választékosan beszéljünk, semmi esetre sem motyogva, hadarva,
vagy csúnya szavakat használva.
Ahogy Sille István írta, a bálokon a
legmagasabb szintű étel – és italkínálatra számíthatunk, tehát legalább négy
vagy annál több fogás szerepel az ételsorban. Az ételeket felszolgálásuk sorrendjében fogyasztjuk, az evőeszközöket
kívülről befelé haladva használjuk a különböző fogásokhoz. A tányér fölött elhelyezett kiskanalat
illetve kisvillát a desszerthez használjuk. A vizet vizespohárból fogyasztjuk,
a fehér – illetve vörösborokat boros talpaspoharakból. Ha nem tudjuk melyik
pohárba milyen bor illik, várjuk meg a pincért, míg kitölti a bort. Étkezés
közben amennyiben az evőeszközöket letesszük, úgy azokat a tányérba, keresztbe
téve kell lehelyezni (nem a tányérhoz támasztani!), az étkezés befejezésekor a
villát és kést egymással párhuzamosan kell a tányérra fektetni.
Étkezés
után elérkezik az idő a produkciókra. Énekesek, bűvészek, egyéb művészek produkciója
után pedig eljön az est fénypontja a nyitótánc!
A nyitótáncot követően végre szabad a táncparkett, hogy mindenki megmutathassa
tánctudását! Táncoljanak bátran, hiszen ettől bál a bál!!! Elsőként a
partnerünket illik felkérni (feleségünket, barátnőnket, kísérőnket), aztán az
asztaltársaság összes többi nőtagját szép sorban! A felkérés a jobb kéz
kinyújtásával és kis előrehajlással történik a nő irányába, miközben a férfi
felteszi a kérdést: Szabad? Igen
válasz esetén a férfi a táncparkettre vezeti a nőt, majd a táncot követően
visszakíséri a helyére. A felkérést visszautasítani illetlenség. Nem lehet
indok, hogy nem tudok táncolni. Nem a tánctudás a lényeg, a gesztus!! És a
gesztust nekünk nőknek értékelnünk kell! Ne féljünk tehát, hogy elrontunk
valamit! El lehet rontani! Férfi és nő is hibázhat a tánclépéssel, illemtudó
ember ezen észrevétlenül átsiklik.
Éjféltájban
kerül sor általában a tombolasorsolásra.
Azon túl, hogy vidám perceket szerezhetnek számunkra akár a tombolanyeremények akár
a nyertesek, jótékonysági rendezvény esetén különösen fontos, hogy ne csak
részvételünkkel, hanem a tombolák megvásárlásával is támogassuk a jótékonysági
célt, ezért néhány tombolát illik minden párnak vásárolnia.
Hölgyeim és Uraim!
Táncra fel! Jó szórakozást!
