KÖZLEKEDÉSI PROTOKOLL – ÚJRATÖLTVE!

Május 11. a Közlekedési Kultúra Napja. Lévén, hogy én is – mint rajtam kívül oly sokan – akár órákat töltök naponta az autóban, arra késztetett, hogy ezen apropóból PROTOKOLL szempontjából is megvizsgáljam, hogy mit is jelent, jelenthet a közlekedési kultúra. (Most kizárólag autós közlekedés szempontjából nézem a kérdést, a „Közlekedj okosan!” írásomból az egyéb gépjárművel történő főbb közlekedési protokoll-szabályokat már összegyűjtöttem.)

Ha egy szóval kellene összefoglalni, hogy mit is jelent a közlekedési kultúra, azt mondanám: ELŐZÉKENYSÉG!!! Ebben talán minden benne van, de nézzük meg, mit is takar ez részleteiben.

Városi közlekedés során jelenti azt, hogy a zebrára lelépett gyalogost átengedem, hogy a kerékpárúton közlekedő biciklisnek elsőbbséget adok, hogy a sárga jelzésnél nem törekszem minden áron arra, hogy még átjussak a jelzőlámpás kereszteződésen. Jelenti azt is, hogy komolyan veszem a figyelmeztető táblákat, és kórházak, iskolák vagy egyéb nagyobb létszámú közönséget vonzó épületek, helyek közelében lassítok, hiszen számíthatok rá, hogy ott gyalogos bukkanhat fel. Hogy óvodák, játszóterek, parkok közelében egy labda, vagy egy kutya, ne adj isten egy kisgyerek bármikor előtűnhet, és nekem ki kell kerülnöm!

Mind a városi, mind a távolsági közlekedésnél jelenti azt, hogy a buszt a buszöbölből kiengedem, ha már jelezte kihajtási szándékát. De jelenti azt is, hogy én is, minden esetben, minden körülmények között JELZEM szándékomat, akár a bekanyarodás, akár a leparkolás vagy egyéb manőver előtt. Vagyis használom, és kérem, használjuk az INDEXET!

Helyközi, távolsági közlekedésnél tartsuk be a lakott területek, és a lakott területeken kívüli sebességhatárokat! Ami azt jelenti, hogy – az út- és közlekedési viszonyoknak is megfelelően – lakott területen belül haladjunk 49-cel, lakott területen kívül pedig 89-cel. A lassú  haladás épp oly balesetveszélyes lehet, mint a gyorshajtás! Felhívom a figyelmet ugyanakkor a relatív gyorshajtás jelenségére, mely Magyarországon a közlekedési balesetek egyik legfőbb oka! Vagyis az, hogy bár betartjuk a törvényi sebességhatárt, még sem vagyunk figyelemmel az adott körülményekre, időjárási és útviszonyokra, és így balesetet okozunk, vagy baleset áldozataivá válunk. Legyünk tehát figyelmesek, és óvatosak!!!

Külön figyeljünk az úttesten – sokszor sajnos szabálytalanul – közlekedő gyalogosokra és motorosokra is!

Sok baleset adódik a rosszul végrehajtott előzésekből! Legyünk körültekintőek, csak belátható útszakasz esetén előzzünk, a közlekedési táblák és útjelzők jelzéseit betartva, és a lehető leghamarabb befejezve a műveletet, természetesen az adott útviszonyokra és az időjárási körülményekre is tekintettel! A SZABÁLYOK BETARTÁSA ÉLETET MENTHET!

Külön kitérnék az autópályás közlekedésre, és arra, hogy milyen fontos ebben az esetben is a sebességhatár betartása. Magyarországon az autópályákon 130km/h sebesség a megengedett, külföldön egyéb szabályok lehetnek érvényesek. Az előzékenység itt azt jelenti, hogy ha én nem kívánok 130-cal menni, akkor a belső sávból kihajtok a külsőbe, és elengedem azt, aki siet! (Aztán persze vissza lehet menni a belsőbe, de a „Jobbra tarts!” szabály az autópályán is igaz!)

És jelenti a „nagyon sietők” számára, hogy nem toljuk le azt az autóst, aki „csak” 130-cal megy, merthogy egyébként bármennyire is siet valaki, számára is CSAK 130KM/H a megengedett!! Ha valaki tényleg indokolatlanul lassan halad a belső sávban, és sietős a dolgunk, akkor esetleg fényszóróval lehet egy rövid jelzést tenni, de semmi esetre sem villogtatni, és rádudálni! Itt hívnám fel a KAMIONSOFŐRÖK figyelmét, hogy az autópályán az előírások szerint MÉG MINDIG TILOS előzni, tehát ha lehet, ne a belső sávot használják közlekedésre!

Előzékenység tehát az, hogy ELENGEDJÜK azt, aki siet, - akár csak egy-két másodpercre kihajtok a külső sávba, míg elhalad mellettem a másik jármű – és az, hogy NEM ERŐLTETEM magam minden áron a belső sávban, miközben lehet látni, hogy a többi autós sem halad, mivel torlódás alakult ki!

Segíthetjük még autóstársainkat a sztrádára való felhajtásnál azzal, ha átsorolunk a belső sávba, vagy lassítással beengedjük a felhajtót.

Kitérnék még a MOBILTELEFONHASZNÁLATRA, amely számos baleset okozója. Telefont autóban kizárólag kihangosítóval használjunk, és szorítsuk a beszélgetést a lényegre, mert akárhogy is, de az adott telefontéma is elterelheti a figyelmünket a forgalomról!

Figyeljünk jobban! Figyeljünk másokra is! Több türelemmel, nagyobb toleranciával, még több ELŐZÉKENYSÉGGEL! 

HOPPÁ! – avagy az apró kellemetlenségek kezelésének protokollja

Az érettségi vizsgák kellős közepén, más tanulók számára az év végi hajrában, nekünk dolgozóknak pedig a tavaszi zsongás idején időszerű lehet, hogy beszéljünk azokról a nem várt kellemetlenségekről, amik bármikor ránk törhetnek, akár egy számunkra nagyon is fontos helyzetben vagy szituációban.

Itt van mindjárt a csuklás. Akaratlan, kivédhetetlen, váratlan. Kínos lehet egy szóbeli vizsgán, vagy akár egy állásinterjún, és csakugyan kellemetlen egy prezentáció megtartása vagy akár végighallgatása során is. Mit tehetünk? Kérjünk először is elnézést, és ha lehet, egy pohár vizet. Egy udvarias légkörben nem jelenthet számunkra hátrányt egy ilyen helyzet, hiszen mindenki tudja, hogy ő is kerülhet bármikor hasonló szituációba, tehát azt gondolom, az együttérzés általában áthatja a másik felet, nevezetesen a vizsgáztatót, az interjúztatót, vagy a prezentáció hallgatóságát.

Gyomorkorgás. A néma csendet megtörő blugyogó-morgó zaj csakugyan kellemetlen lehet. Ezt azonban megelőzhetjük! Tehát ha hajlamosak vagyunk a hangos gyomorműködésre, vagy épp az éhség miatti „gyomor-elégedetlenségre”, a számunkra fontos helyzetek előtt mindig étkezzünk egy keveset! Ha reggel nem tudunk még indulás előtt enni, segíthet egy cukros tejeskávé, vagy tea, kakaó is, néhány falat keksz akár az italhoz, akár a vizsga előtt, nem csak a gyomorkorgás ellen, de talán még a vizsgaszituáció leküzdésében is jó szolgálatot tehet. Illemtudó ember egyébként észrevétlenül átsiklik felette, úgy tesz, mintha nem is hallotta volna.

A tüsszentés szintén hirtelen ránk törő inger, azt visszafojtani nem igen lehet. Ha tudjuk, akkor azonban kissé nyomjuk el, nem teli szájjal, mindenki arcába tüsszentünk! Helyette elfordulunk, és – ha volt időnk elővenni – akkor a zsebkendőnkbe tüsszentünk. Ahogy a tüsszentéssel is, úgy a viszonzó jó kívánsággal is – „Egészségére!”, „Bless you”, „Gesundheit!” – is illik kerülni a feltűnést. Tehát, ha vizsgaszituációban a tanár tüsszent, zavartalanul folytassuk tovább a felelést, nem kell azzal félbeszakítani, hogy egészségére kívánunk a vizsgáztatónak, mert nem biztos, hogy az szerencsésen veszi ki magát végül. A diszkréció minden szituációban mentőövünk lehet!

Csakugyan kellemetlen lehet, ha ránk tör a köhögés. Nyilván, ha betegek vagyunk, eleve ne is menjünk közösségbe! Köhögés azonban ránk törhet például attól is, ha rosszul vettük a levegőt, vagy félrenyeltünk, vagy pusztán a stresszel teli szituációban lép fel némi „zavar”. Ha köhögnünk kell, azonnal forduljunk el! Ha hosszasan nem tudjuk abba hagyni, elnézést kérünk, és lehetőség szerint kérünk egy pohár vizet, vagy kimegyünk, hogy a mosdóban igyunk egy pár kortyot, majd ha rendbe jöttünk, akkor megyünk vissza a társaságba. A körülményektől függően válasszuk ez esetben is a feltűnést leginkább elkerülő megoldást!

Az ásításnak több oka lehet, ha feltűnéssel gyakoroljuk, még kellemetlenség is érhet minket miatta. (Pl. Az osztályfőnök beír az ellenőrzőbe, hogy megint kialvatlanul jöttünk az iskolába, és egyébként is neveletlenek vagyunk, hogy újra hangosan ásítottunk a matekórán.)

Az ásítással kapcsolatban épp az a probléma, hogy a társaságunk azonnal az unalom jelének értékeli, miközben lehet, hogy épp a beteg gyermekünk mellett kellett virrasztanunk éjszaka, vagy épp a tárgyalóteremben elhasznált már oly mértékben a levegő, ami ásításra – vagyis fokozott oxigénbevitelre – ösztönzi a szervezetünket. Kerüljük tehát a feltűnést, nehogy rossz színben tűnjünk fel mások előtt, és ha lehet, tegyünk a szituáció ellen, például kérjünk engedélyt, hogy kinyithassuk az ablakot. Gyakorolhatjuk azonban otthon a csukott szájjal történő ásítást, ami aligha észrevehető még társaságban is.

A fentieken kívül lehetnék még egyéb kellemetlenségeink is, mint például a hamutartó mellé hamuzás, vagy épp az abrosz lecsöppentése, ezekért diszkréten illik elnézést kérni, házigazdaként pedig észrevétlenül továbbsiklani felette. Ha tömegben véletlenül meglökünk valakit, vagy a lábára lépünk, azonnal elnézést kérünk („Elnézést!”, Sajnálom!”, „Bocsánat!”, „Ne haragudjon!”), ha minket ér ilyen kellemetlenség célszerű mielőbb lezártnak tekinteni az ügyet, „Semmi gond!”, „Nem történt semmi!” megjegyzéssel gyorsan túljutni a történteken.

Nyilván a kellemetlenségek sora még hosszasan sorolható lenne, a lényeg azonban minden kellemetlen szituációban a DISZKRÉCIÓ! Ha mi követünk el kellemetlenséget, tegyük a lehető legészrevétlenebbül, ha pedig más valaki került kellemetlen szituációba, tegyünk úgy, mintha észre sem vettük volna! Ne feledjük, egy kis „hoppá”, bármikor bárkivel előfordulhat!

* a fénykép a telegraph.co.uk oldalán jelent meg

„Valahol, a fényeken túl…” - avagy egy kis színházlátogatási protokoll

Miután a férfi telefonon megrendelte a taxit, kabátot vett és lekísérte partnerét. Az autónál segített beszállni a hölgynek, hisz ő úriember. A taxi szerencsésen megérkezett a színházhoz. Évek óta nem voltak már színházban. Jó, hogy a gyerekektől ezt kapták karácsonyi ajándékba.  A számla rendezése után a férfi karon fogta asszonyát, – annak balján haladva – felkísérte őt a színház patinás épületéhez. Sietniük nem kell, hisz még tíz perc van a kezdésig, ők nem az a fajta pár, akik a színházi hét percre utaznak.

Első útjuk a ruhatárba vezet. Itt – a kinti hideg után, végre a melegen – az úr lesegíti élete párja kabátját, majd leveszi a sajátját is, és mindkettőt, a kalapokkal és az esernyővel együtt beadja a ruhatárba. Ez után egy kis toalett-igazítás a mellékhelyiségben, és már kereshetik is a helyüket a nézőtéren. A színház folyosóján véletlenül megpillantják, és nagy örömmel köszöntik a rég nem látott baráti házaspárt, akikkel még évekkel ezelőtt egy lépcsőházban laktak. Rövid társalgás alakul, kölcsönösen megdicsérik a hölgyek egymás estélyi ruháját, elpanaszkodják, hogy milyen nehéz volt alkalmi táskát és hozzá illő kényelmes alkalmi cipőt találni, de végül sikerült. Megállapítják, hogy a férfiaknak ez esetben is mennyivel könnyebb, hisz a fekete öltöny egy világos inggel, és bármilyen diszkrét mintás nyakkendővel mindig telitalálat. „Miért nem születtünk férfinek?!” De, jajj, már szól is az első gong, indulni kell! Gyors búcsúzkodás után mindkét pár elindul, hogy helyet foglaljon ki-ki a földszinten, ki-ki a balkonon. A nézőtér már majdnem tele. Jó is, hogy nem ültek be előbb, mert egészen bentre szól a jegy. Ügyelnek rá, hogy mikor a soron befelé haladnak, elnézést kérjenek a már bent ülőktől, és természetesen feléjük fordulva – nem a hátukat vagy a feneküket a másik arcába téve – haladnak ülőhelyükhöz. Ez egy illemtudó pár! Több ilyen kéne!

Még az előadás el sem kezdődött, és már hallani, hogy a hátsó sorban fiatalok a ropis zacskókkal zörögnek. Még szerencse, hogy a jegykezelő időben észreveszi, és rájuk szól: „Ez itt nem illik!”. A hölgy elgondolkodva fordul a férjéhez: „Ezeknek nincs anyjuk?” „Ugyan, Drágám!” – csitítja a férj, „Mindjárt kezdődik!” És tényleg a fények felerősödnek, a zene megszólal, a függöny felmegy…

Ez első felvonás hamar eltelik. A színház büféjében szokásukhoz híven két konyakot rendelnek. „Emlékszel, mikor az első randinkon színházba mentünk? Még mindig megvan az a piros estélyim!” – nosztalgiázik a nő. „Jajj, nektek nőknek olyan fontosak a külsőségek!” – szól a férj és felhajtja az italt. A gong ismét megszólal jelezvén, hogy a szünet véget ért.

A második felvonás kicsit rövidebb már, de módot ad nevetésre, sírásra, és persze elgondolkodásra. Milyen gyorsan repül az idő! Máris finálé! Az úr szép komótosan a ruhatárhoz indul. „Nyugodtan menj még a mosdóba, biztos sor lesz!” – szól oda nejének, aki így is tesz. A ruhatárnál valóban sor van. Sor van annak ellenére, hogy „azok a bizonyos fiatalok” még a taps előtt lerohanták a ruhatárat a kabátjuk miatt. Sietnek!! Érdekes, a fiatalok mindig sietnek…

A férfi végre sorra kerül, megkapja a kabátokat, kalapokat és az esernyőt. Felsegíti a nőre a kabátját, majd felveszi a sajátját. Elindulnak. Hála égnek nem esik! „Ne menjünk most taxival! Sétáljunk!” – kéri a nő, mire a férfi csak bólint. Élvezik az este illatát, a hűvös szelet az arcukon, és most jól esik nem szólni semmit. Még nem ragadta őket magával a valóság, még valahol félúton járnak a színház világa és a való világ között, valahol a fényeken túl…..

Adatlopás? - Adatvédelem! -avagy egy kis biztonsági protokoll

Mióta ellepett bennünket a wifi, az internet, a sok okostelefon, körbe vagyunk hálózva egész nap, sőt egész éjszaka is. Óhatatlanul megnőtt bennem a vágy, hogy biztonságban érezzem magam. Na, de mit tehetek, tehetünk, a magunk biztonsága érdekében?

Elsőként ismerjük meg a biztonsági beállítások lehetőségeit, és az adatvédelmi beállításokat. A telefonokon, táblagépeken, laptopokon és az irodai asztali számítógépeken állítsunk be belépési kódot vagy jelszót. Ügyeljünk rá, hogy ezeket időről-időre megváltoztassuk, és természetesen a kódokat és jelszavakat ne mondjuk el másnak, ne írjuk fel elérhető helyre! Fontos szabály az is, hogy a különböző helyekre NE AZONOS kódokat adjunk meg, mert ha az egyiket feltörik, azzal szabaddá válik az út az összes többi eszközünkhöz és az azokon lévő információkhoz, adatokhoz.

Elektronikus levelező rendszerünkben állítsunk be másodlagos e-mail címet, vagy adjunk meg egy biztonsági mobilszámot, így amennyiben hiba állna be a rendszerbe, vagy illetéktelenek fértek a levelezésünkhöz, a másodlagos címünkről elérhetjük a fiókunkat.

Amennyiben az interneten vásárolunk, vagy feliratkozunk, ügyeljünk rá, hogy csak a legszükségesebb adatokat adjuk meg magunkról. Bankkártya adatokat, vagy bankszámla adatokat semmi esetre se adjunk meg! Ha olyan oldalról akarunk vásárolni, ahonnan még nem rendeltünk, olvassuk el a vásárlói értékeléseket, nézzünk utána, hogy milyen cég működteti az oldalt, az e-cegjegyzek.hu oldalon a magyar cégekről további részleteket is megtudhatunk. A jogsertowebaruhazak.kormany.hu oldalon meg lehet nézni a „tiltólistás” webshopokat, tőlük ne vásároljunk!

Ha mindenáron bankkártyával akarjuk kiegyenlíteni a rendelt termék vételárát, további lehetőség lehet, ha egy olyan bankkártyát adunk meg terhelésre, amelyen csak minimális összeg van, ha netán az eladó rossz szándékú, akkor legalább csak ez a minimális pénzünk úszott el, és sokkal több tapasztalattal lettünk gazdagabbak! Természetesen ez esetben meggondolandó a feljelentés is!

Fontos szabály, hogy ne tartsuk egy helyen a bankkártyánkat, pénzünket és személyes okmányinkat! Ha egyiket viszik, legalább a többi megmaradjon! Amennyiben zsebtolvajok áldozatává váltunk, forduljunk a rendőrséghez, és az okmányaink pótlásában segítségünkre lesz a járási hivatalokban működő áldozatsegítő szolgálat.

Amennyiben internetbankot használunk, ügyeljünk rá, hogy a legmagasabb fokú biztonsági beállításokat használjuk! Kérjünk e-mail vagy sms értesítést a belépésről és a bankszámlaműveletekről, így ha valaki illetéktelenül lép a fiókunkba, vagy terheli meg a számlánkat, rögtön értesülhetünk róla. Visszaélés esetén azonnal tiltassuk le a bankszámlánkat, illetve forduljunk a bankhoz, a rendőrséghez!

Ma már nem olyan nehéz betartani a szabályt, hogy NE ADJUK KI A KEZÜNKBŐL a bankkártyánkat. Az érintős – pay pass – fizetési megoldás, illetve a mobilterminálok lehetővé teszik, hogy a bankkártyánk ki-átadása nélkül is kiadásaink legyenek. Fontos, hogy a bankszámlánkról csak és kizárólag mi magunk vegyünk fel pénzt! Vagyis ne kérjük meg se a barátunkat, barátnőnket, rokonunkat, hogy a bankkártyánkkal a bankszámlánkról pénzt vegyen fel! A visszaélések elkerülése érdekében nekünk, magunknak is mindent el kell követnünk! És ez nem baráti, vagy bizalmi kérdés! Az ördög nem alszik!

A facebookon vagy egyéb közösségi oldalakon ismerjük meg, és használjuk az adatvédelmi beállításokat! Az adatlopás a XXI. század bűncselekménye, és beláthatatlan károkat okozhat, védjük tehát személyes adatainkat! A posztolásoknál is ügyeljük rá, hogy személyes adatunk, vagy szokásunk ne lásson napvilágot a nagyközönség előtt, mert így a rossz szándékú felhasználóknak tálcán kínáljuk a lehetőséget magunk ellen!

Internetes állásajánlatok esetében – amennyiben nem tudjuk pontosan felderíteni a hirdetőt – ne küldjük el azonnal önéletrajzunkat fényképünkkel és számos személyes adatunkkal, nehogy visszaélés történjen! Álláskeresésre vegyük inkább igénybe a hivatalos oldalakat – jobline.hu, profession.hu, workania.hu stb. – ahol gondoskodnak az adataink védelméről és a biztonságos adatkezelésről. 

Ha külföldön veszítjük el bankkártyánkat vagy személyes okmányainkat a bankkártya letiltását követően, még mielőtt visszaélést követhetnének el okmányainkkal, forduljunk a legközelebbi konzulátushoz, nagykövetséghez vagy a helyi rendőrséghez. Ezek pontos helyét, elérhetőségét, ügyfélfogadását célszerű már az elutazásunk előtt megtudakolni. A reptereken is találhatunk erre rendelt szolgálatot, ahol a bejelentésünket, feljelentésünket megtehetjük.

Bárhol, bármikor, bármelyikünk áldozatul eshet! Ezért legyen Ön is résen! Tegyen meg mindent, hogy ez ne történhessen meg!