Wellness – avagy a kikapcsolódás-feltöltődés protokollja

Közeleg a tavasz és már mindnyájan vágyunk egy kis kirándulásra, kimozdulásra otthonról, az idő azonban még nem igazán alkalmas a szabadtéri programokra, így sokan wellness szállodákat, élményfürdőket, vagy gyógy-és termálfürdőket választanak kikapcsolódásuk helyszínéül. De tudjuk-e, hogy itt is vannak írott és íratlan szabályok, amiket be kell tartsunk?

A szállodába érkezvén első dolgunk a bejelentkezés. Az űrlapok kitöltését követően célszerű már most tájékozódnunk a hotel szokásairól, így a reggeli időpontjáról, a vacsora jellegéről és idejéről, továbbá a fitness-wellness részleg használatának szabályairól.

Sok szálloda biztosít ingyen használatot a vendégeinek a szaunában, uszodában. Célszerű előre megtudakolni azok nyitvatartását, illetve használatának részleteit. (Például biztosít-e a hotel szaunatörölközőt, a szauna fürdőruhában vagy meztelenül vehető-e igénybe, stb., nehogy váratlan meglepetés érjen bennünket!) Az uszoda és szauna használatát megelőzően mindig zuhanyozni kell, az uszodában úszósapka viselése ajánlott, sok helyen ezt meg is követelik. Nyilván a pezsgőfürdők, jakuzzik használata során ettől eltekinthetünk. 

A fürdőzés alapszabályait illik betartani, tehát nem ugrálunk ott, ahol nem szabad (pl. pezsgőfürdőbe, jakuzziba), nem hangoskodunk, nem kiabálunk át a medencén vagy a másik feje felett, és tekintettel vagyunk másokra, akár fürdőznek, akár pihennek a nyugágyakon. És kérem! Csak azért mert most „Épp milyen jól kiázott a körmöm!”, ne a nyugágyon, vagy a pléden intézzük a körömvágást! Az nem tartozik senkire, azt vagy otthon, vagy manikűrösnél intézzük! A fürdőzési szabályokat igyekezzünk a gyerekek számára is mielőbb megtanítani, mert számos kellemetlen szituáció alakulhat ki a gyermektelen vagy idősebb párok és a gyerekes családok között abból, ha a gyerekek túlzottan „felszabadultan” viselkednek. Úgy is jól érezhetjük magunkat, ha egyúttal tekintetbe veszünk másokat is. Sőt még akár ismeretségek, barátságok is szövődhetnek ilyen találkozások alkalmával. 

Fontos, hogy a gyógy-és termálfürdőket a rendeltetésük szerint használjuk, vagyis a 20 perc fürdőzés után legalább 20 perc pihenés szükségeltetik. Tehát – jóllehet nem olcsók a fürdőbelépők – nem kell egész nap a vízben „áztatni”, hanem a szervezet számára igenis fontos, hogy a melegvíz hatásait a „szárazparton” kipihenje.

És ha már szárazpart és pihenés, a magyar ember mindjárt megéhezik. A fürdőmedencék illetve a szállodai wellness-részleg területén nem illik étkezni. Vannak erre a célra kijelölt étkező helyek, így akár a hozott szendviccsel akarunk jól lakni, akár a fürdő területén lévő étteremben, válasszunk asztalt, és étkezzünk asztal mellett. Természetesen ilyenkor száraz ruhába öltözünk, és minimum egy fürdőköntöst veszünk magunkra, nem pedig bikiniben ülünk asztalhoz! (Még kevésbé egy fürdőgatyában szőrös sörhassal!)

Amennyiben a szálloda vagy gyógyfürdő egyéb szolgáltatásait is igénybe vesszük (pl. manikűr-pedikűr, masszázs, fodrász) itt is illik száraz ruhában megjelenni, lehetőleg zuhanyzást követően. A személyzettel illemtudóan lehet néhány átlagos témáról beszélgetni, azonban sem a masszőr, sem a fodrász nem arra van, hogy kikérdezzük a szálloda vagy fürdő egyéb vendégeiről. Amennyiben a személyzet viszonyul hozzánk túlzottan bizalmaskodóan, diszkréten el lehet hárítani a közeledést, illetve egyértelműen tudtára adhatjuk például a masszőrnek, hogy most nincs kedvünk beszélgetni, inkább élveznénk az ellazulást.

Sok szálloda illetve élmény- vagy termálfürdő rendelkezik ajándékbolttal, vagy egyéb kisebb üzletekkel, ahol a vásárlásra vonatkozó alapvető szabályokat be kell tartsuk, tehát mindjárt elsőként azt, hogy ide sem vizesen-csapzottan és egy fürdőruhában érkezünk. Legalább egy köntös a fürdőben, illetve rendes utcai ruha a szállodai shopban elvárt a vásárlás kapcsán.

Az illemszabályokon túl fontos még tisztában lennünk bizonyos jogi előírásokkal is, úgy, mint a szálloda illetve fürdő felelősségével. A szálloda felelőssége ugyanis kizárólag a szobában lévő széfben elhelyezett tárgyakra terjed ki, készpénzre, egyéb értéktárgyra (pl. ékszer) csak akkor áll fenn felelőssége, ha a dolgot megőrzésre átvette, vagyis a szállodai széfszolgáltatást igénybe vettük. Ezek általában ingyenesek, tehát javasolt a pénztárcát, bankkártyát, értékes ékszert ide tenni, mert a szálloda nem vonható felelősségre, ha netán a takarítónő ezeket a szobánkból eltulajdonítja.

A fürdők illetve az éttermek felelőssége pedig kizárólag az ide rendszerint magunkkal hozott tárgyakra terjed ki, vagyis a fürdőben a fürdőruhára, törölközőre, az étteremben az esernyőre, de nem terjed ki a laptopra, a mobiltelefonra, egyéb értéktárgyra. Amennyiben pedig megfelelő hely áll a látogatók rendelkezésére dolgaik megőrzése céljából, vagyis van széf vagy zárható szekrény, úgy az intézmény kizárólag az itt elhelyezett dolgokban esett kárért tartozik felelősséggel, vagyis még a törölközőnkért vagy a nyugágyon, nyugágy mellett – akár sporttáskában - elhelyezett egyéb tárgyakért sem. (Sem az okostelefonért, sem a pénztárcánkért!)

Hölgyeim és Uraim! Wellnessre fel! Kapcsolódjunk ki, töltődjünk fel a téli hideg után – csak figyelve másokra, a szabályokra és az értékeinkre!

Menjünk étterembe! - avagy egy kis gyakorlati protokoll

Beszéltünk már öltözködésről, férfi-női szerepekről, társalgásról, itt az idő tehát, hogy ezeket összekössük, és a gyakorlatba átültessük. Nagyon jó példája lehet ennek, ha gondolatban most együtt étterembe megyünk.

Az étterem egy olyan hely, ahová akár hétköznap, akár hétvégén vagy születésnap, ünnepnap alkalmával betérhetünk. Mehetünk a családdal, gyerekekkel, vagy akár kollégákkal, üzleti partnerekkel. Itt is igaz, hogy ha déli, koraesti órát választunk, akkor a napközbeni öltözetünk megfelelő (nyilván nem a festőruha, vagy a henteskötény), ha azonban vacsorázni megyünk, alkalmibb ruhát illik magunkra vennünk.

Az étterembe mindig a férfi lép be elsőnek. (Tudják, hogy ő kapja az első pofont!) A férfi megtartja az ajtót, majd beengedi a nőt, akit aztán előre enged. A ruhatárban, vagy az asztalnál lesegíti róla kabátot, majd leveszi a sajátját. Az étteremben a nő választ asztalt, illetve helyet magának az asztalnál. Kivétel lehet ez alól, ha a pincér vezet minket a szabad asztalhoz, vagy előre történt asztalfoglalásnál a számunkra kijelölt, megterített asztalhoz. Elsőként a nő foglal helyet, leüléskor – mint tudjuk – a férfi besegíti a széket, majd a férfi is helyet foglal. A nő választ elsőként az étlapról, majd választását közli a férfival. Természetesen a protokoll nem zárja ki, hogy beszélgessenek az étlapon szereplő ételekről vagy a napi ajánlatról, az étellel kapcsolatos valódi kérdést azonban célszerű mégis a pincérhez intézni. /Pl. Mit jelent, hogy Orly-módra? Vagy: Hogy készül a sztroganov bélszín (Beef Stroganoff)? Kérhetek zöldségköret helyett friss salátát? stb./

A kapcsolatot a pincérrel a férfi tartja. A férfi rendeli meg az italokat és az ételt, ő kóstolja meg a bort, és főszabályként ő is fizet.

Az asztalnál aztán a szokásos társasági témákat megbeszélhetjük, különösen ügyelve rá, hogy a „tiltó listán” lévő témákat kerüljük. Amennyiben a nőnek ki kell mennie a mosdóba, a férfi feláll, szokásos módon segédkezik a nőnek a széke elhelyezésében, ugyanez vonatkozik a visszajövetelkor is. A nő a „privát” ügyeit a mosdóban intézi! Így a sminkje vagy frizurája megigazítását, rúzs feltételét, fogpiszkálást(!), a lefutott harisnya cseréjét, stb. Ezen dolgokat az asztalnál intézni kifejezett illetlenség!

Mint említettem az étkezés befejezését követően a számlát a férfi kéri, és ő is fizet. Persze lehetséges, hogy a felek ki-ki alapon fizetnek, ilyenkor a férfi külön kéri a két számlát, vagy egyben kéri ugyan és rendezi, majd az étterem elhagyását követően egymás közt elszámolnak.

A számlát egyébként az étteremben nyugodtan át lehet nézni, probléma esetén a pincérhez diszkréten kérdést lehet intézni. Reklamáció esetén azonban ajánlatos félrevonulni, és a problémát a főpincérrel rendezni, a hölgyvendég előtt ilyet intézni nemcsak kellemetlen, de illetlen is. (Amennyiben már az étellel problémánk volt, például hideg, nem friss, nem azt rendeltük, stb., azt azonnal jelezzük. Ha nem vagyunk elégedettek, az ételt visszaküldethetjük!)

Elégedettségünknek jelét adhatjuk borravalóval, illetve amennyiben a számla szervízdíjat tartalmazott, úgy ettől eltekinthetünk, vagy csupán egy jelképes összeget hagyhatunk az asztalon a pincér számára borravaló gyanánt. A borravaló Magyarországon elfogadott, sőt elvárt az éttermi kiszolgálásnál, külföldön azonban mindig előre tájékozódjunk a helyi szokásokról a borravalót illetően. (Japánban például nem adnak borravalót, Kínában pedig nemcsak hogy nem illik, hanem nem is szabad, mivel egy rendelet szerint az sérti az emberi méltóságot és a hagyományos kínai vendégszeretetet.)

Az indulás előtt az ölünkben lévő textilszalvétát – nem összehajtva – lazán a tányér mellé helyezzük. (Az összehajtott szalvéta illetlen, mivel azt a hatást keltheti, hogy nem is ettünk, mert az étel olyan rossz volt.) Felálláskor a széket nem kell betolni az asztalhoz (ez nem iskolai menza), a pincér dolga, hogy az asztalt a távozásunk után elrendezze.

Távozáskor a férfi felsegíti a nőre a kabátot, majd felveszi a sajátját. A nőt előre engedi, majd az étteremből a férfi megy ki utolsóként.

Most, hogy átvettük a leckét, irány az étterem! Jó étvágyat mindenkinek!

Hogyan legyen mindig stílusos és alkalomhoz illő - avagy egy kis öltözködési protokoll

Egy korábbi írásomban érintettem az alkalmi ruhaviseleteket a bálok kapcsán, de most mégis úgy gondoltam, hogy megér egy önálló írást az öltözködés, mint olyan, ami mindnyájunkat, minden nap érint.

Ha egy mondattal kellene megfogalmaznom, hogy milyen a jó öltözet, azt mondanám, hogy az ALKALOMHOZ ILLŐ. Ruházatunk, öltözékünk mindig az adott alkalomhoz illeszkedjék! Ha vásárolni megyek, kényelmes, könnyed ruhát veszek, amiben jól érzem magam. Ha itthon vagyok, valami puha, „kuckós ruhát” szeretek, hiszen ez a komfortos számomra. Ha sportolni megyek, sportos ruhát és edzőcipőt veszek. Ha munkába indulok, a klasszikus eleganciát szeretem, ha esti alkalomra, az alkalomhoz illő estélyit.

De kire mondhatjuk, hogy jólöltözött? Szerintem jólöltözött az, aki az egyéniségéhez és alkatához választott megfelelő alkalomhoz illő ruhát. Tehát fontos, hogy ne a divatot kövessük, hanem az egyéniségünket! Ne divatosak akarjunk lenni mindenáron, hanem stílusosak! Ez persze nem zárja ki, hogy alkalomadtán vegyünk néhány divatos holmit is, de tudnunk kell, hogy azok csak ideig-óráig népszerűek. Legyen ezért inkább egy olyan alapruhatárunk, amire mindig támaszkodhatunk, és amit néha „feldobunk” egy-két új cuccal. Az alapruhatár nagyon jól működik hosszútávon, különösen, ha van bőven kiegészítőnk, amivel változatossá tehetjük. Ilyenek például az ékszerek, a bizsuk, a sálak, a kesztyűk és kalapok, cipők és táskák. 

A ruhák esetében is törekedjünk a MINŐSÉGRE! Inkább legyen kevesebb ruhaneműnk, de az jó minőségű anyagból, alkatunkhoz illő szabással. A viselet megválasztásakor ügyelnünk kell a színek és a stílusok harmóniájára. Egy öltözeten belül lehetőleg két uralkodó színnél ne legyen több, különben könnyen „papagáj-hatást” kelthetünk. A színharmóniát a hajunk, szemünk színe és a ruházatunk, kiegészítőink együttesen alkotják, tehát mielőtt elindulunk otthonról, próbáljuk magunkat idegenként megpillantani a tükörben, lemérve, hogy milyen benyomást keltünk.

Az is nagyon fontos, hogy életkorunknak megfelelően öltözködjünk! Aki 50 éves, ne akarjon úgy kinézni, mint egy tini, és egy tini ne akarjon úgy kinézni, mint egy 40-es.

És most nézzük, miből is áll egy alapruhatár nők esetében:

• egy jó szabású, alkatunkhoz illő, nem gyűrődő anyagból készült szürke vagy sötétkék kosztüm nappalra, és egy fekete alkalomra
• három blúz vagy top, egy fehér, egy színes, és egy alkalmi
•   három pamut felső a kosztüm alá, vékonyszálú anyagból, ízlés szerinti színben
• 2 pár női cipő hétköznapra és egy fekete alkalomra, félmagas sarkú a célszerű, a fekete lehet magas sarkú is
• táska, ami a cipő színéhez igazodik, és egy alkalmi táska (és még „szögletes” táska, és „kerek” táska, és „zsebes” táska, meg „zseb nélküli” táska, és….- táskából soha nem lehet elég)
• az a bizonyos „little black dress”, tehát alkalmi fekete ruha, továbbá egy estélyi ruha
•  két kabát: egy szövet télire, és egy ballon átmeneti évszakra

A nadrágkosztüm nem minden országban elfogadott, nálunk igen, úgyhogy én a magam részéről nagyon kényelmes megoldásnak tartom különösen hideg időben, vagy ha az ember hosszú utazást kell tegyen, továbbá ha minden nap hivatali öltözetben kell munkába menjen.

Tanácsos az irodában tartani „tartalékban” egy sötét színű blézert, férfiaknak egy sötét zakót arra az esetre, ha nem várt protokolláris eseményen kell megjelennünk, ezzel kicsit „formába hozhatjuk magunkat.”

A fehérneműről úgy gondolom, hogy ez mindenki magánügye, azonban egy-két szabály itt is hasznos lehet. Egészségügyi szempontból napi használatra a pamut anyagból készült a javasolt, ugyanakkor lényegesen esztétikusabbak a selyemből, csipkéből készültek. Egy biztos, a fehérneműnek semmilyen ruházat alól nem szabad kilátszódnia. Különösen fontos ez a munkahelyünkön, vagy ha valamilyen hivatalos eseményen veszünk részt. Aki mindenáron „villantani” akarja a fehérneműjét az nem a nőiességéről, hanem a közönségességéről árulkodik.

 A protokollban minden esetben előírás a nők számára a harisnya viselése, lehetőleg testszínű, vagy a ruházathoz illő feketés árnyalatú, semmi esetre sem pamut, kizárólag selyem. És ha már itt tartunk, a férfiaknál a nadrág színéhez igazodó pamutzokni. Ami tehát többnyire fekete, esetleg barna, vagy sötétkék. (De nem fehér sportzokni!)

A férfiak esetében az öltözködés is egyszerűbb. Számukra egy szürke vagy sötétkék öltöny nappalra, és egy fekete estére megfelelő. Hozzá a fent említett színű zokni, két pár bőr cipő (egy fekete és egy barna) nappalra, és egy fekete estére. A cipő és az öv minden esetben megegyező színű.

A fenti öltözetek a hétköznapi irodai viseletre értendők, nyilván otthon mindenki abban van, ami számára kényelmes, sportoláshoz szintén az adott sportág felszerelése és öltözete a megfelelő. És persze a ruhatárunkban megtalálható a hétvégi programokhoz a farmer, a bakancs és az esődzseki is.

Az úgynevezett informális alkalmakra „utcai ruhát” kell viselni, így tehát a délelőtti sajtótájékoztatón, vagy gyárlátogatáson, fogadáson, vagy a délutáni koktélpartin, garden-partyn férfiaknak öltönyt (nyáron lehet világosabb) fehér vagy világos színű inggel, diszkrét mintás nyakkendővel, fekete vagy barna bőrcipővel. A nőknél kosztüm az elvárt blúzzal vagy toppal, vagy kiskosztüm (ami annyira zárt, hogy nincs alatta blúz) vagy szoknya-blúz-blézer összeállítás, illetve lehet egybe szabott ruha is. Hozzá zárt cipő harisnyával és táskával.

A félünnepélyes alkalmak (semi-formal) már valamivel elegánsabb öltözetet kívánnak, így például egy kiállítás megnyitón, vagy egy esküvőn a férfiaknak a smoking fekete mellénnyel, fekete csokornyakkendővel (black tie) vagy sötét öltöny, nők esetében a kisestélyi vagy kosztüm blúzzal, vagy egybe szabott ruha az előírt.

Az ünnepélyes alkalmak (formal) mint a bál, díszvacsora, színházi előadás, opera vagy diplomáciai rendezvény a legelegánsabb öltözetet kívánják meg. Így férfiak esetében a frakk fehér mellénnyel és fehér csokornyakkendővel (white tie) vagy fekete öltöny fehér inggel és fekete lakkcipővel, nők esetében a nagyestélyi esetleg kisestélyi az elvárt. Mint ahogy már írtam, a párok – a férfi és a nő – egymáshoz is kell öltözzenek. (Amennyiben például az esküvőn a vőlegény szmokingot vesz, úgy a menyasszony kisestélyi jellegű ruhát kell viseljen, tehát vagy mindegyikük black tie, vagy mindkettejük white tie.)

Amennyiben olyan rendezvényre megyünk, ahol a meghívón nem szerepel az öltözeti előírás (dress-code), akkor az esemény jellege, illetve az időpontja a meghatározó. Este 6 óra előtt kezdődő rendezvényre a hivatali öltözet megfelelő (ld. hétköznapi irodai fentebb), amennyiben 6 után kezdődik az esemény, úgy a sötét öltöny és a nőknél alkalmi ruha az illendő (ld. fent semi-formal, formal)

Legyen Ön is mindig stílusos és jólöltözött!