Kedves barátnőm kérésére
írok a témáról, ami talán mások számára is érdekes és tanulságos lehet.
Amikor belépünk valahova,
megérkezünk valakihez, vagy épp hozzánk jönnek, első dolgunk a köszönés. És mondhatni a fenti téma el
is dőlt már szinte itt. Hiszen nem mindegy, hogy hogyan köszöntjük a másikat. A
köszönésünk máris egyúttal tegező vagy magázó. Ha nem ismerős jött hozzánk, ha
nem ismerősünkhöz, barátunkhoz, volt kollégánkhoz, stb. megyünk, akkor NE TEGEZŐDJÜNK azonnal! Megfigyeltem,
hogy a „bizonytalan” táborhoz tartozók újabban a „Hello!” köszönéssel
próbálkoznak, amit nem tartok túl szerencsésnek. Az angol nyelvben ez a
köszönési forma a magyar „Jó napot kívánok!” köszönésnek felel meg. Használjuk tehát ezt! A magyar
nyelv nagyon változatos, használjuk mindig a napszaknap megfelelő köszönési
formákat: „Jó reggel kívánok! Jó napot kívánok! Jó estét kívánok!” Ezzel nem hibázhatunk. Elköszönéskor
a „Viszontlátásra!”
kifejezés szintén megfelelő. A „Szia! Szervusz! Hello!” köszönési
formák kizárólag baráti, ismerősi körben elfogadhatók, az üzleti életben,
hivatalos kapcsolatokban semmiképpen.
Így ha például belépünk egy üzletbe, étterembe, tárgyalóterembe,
semmiképpen nem köszönhetünk ilyenképp, kizárólag a hivatalos köszönési formák
az elfogadhatók. És már meg is érkeztünk a fenti témánkhoz. Hiszen ha a
cipőboltba belépvén „Hello”-val köszönünk, ne csodálkozzunk, ha az eladó
„Hello”-val köszön vissza, majd megkérdezi, hogy „Mit szeretnél?”. Ugyanígy ne
tegezzük le a pincért sem az étterembe belépvén, vagy a fiatal asszisztensnőt
az orvosi rendelőben. Ne felejtsük el, a HIVATALOS
KAPCSOLATOKBAN A HIVATALOS HANGNEM A MEGFELELŐ! És a hivatalos alatt
értendő minden, ami nem rokoni, baráti, ismerősi kapcsolaton alapul. Tehát még
egyszer: akár orvosnál, vagy patikában, könyvtárban, vagy cipőboltban,
virágüzletben, vagy egyéb szolgáltatónál járunk, az hivatalos ügynek számít,
tehát köszönjünk és beszéljünk
magázódva!
Sokan abban a tévedésben
vannak, hogy az ember hivatalos kapcsolatban, vagy magázódó stílusban csak
„karót nyelt” lehet, és nem lehet kedves vagy barátságos. Ez nagy tévedés!
Magázódva is lehet az ember kedves, és ez a beszédforma még további
udvariassággal és tisztelettel ruházza fel mind a beszélőt, mind a hallgatót.
Tehát én mindenkit bátorítok, hogy őrizzük meg a hivatalos stílusunkat! NEM
KELL MINDENKIVEL MINDENÁRON TEGEZŐDNI! Manapság divat, hogy az ember alig hogy
bemutatkozik, a másik fél azonnal – akár az illemszabályokkal ellentétesen is –
úgymond kedvességből felajánlja a
tegezést, mert „így könnyebb”. Semmivel sem nehezebb magázódva beszélgetni, és
bocsánat, én nem szeretnék fű-fa-virággal tegeződni! Persze más a helyzet, ha
az illetővel akár hivatalos kapcsolatban is, de többször találkoztunk,
találkozunk, az együttműködésünk folyamatos, akár évekre szóló közös projekten
dolgozunk, stb. Ilyenkor elképzelhető a gördülékenyebb ügyintézés érdekében a
tegező forma, ugyanakkor ezt sem erőltetném, ez idővel szépen kialakul, nem
kell az első napon ezzel letámadni a másikat.
Én a magam részéről azt
sem támogatom, ha főnök és beosztott tegeződik mondván, hogy „így könnyebb”.
Semmivel nem könnyebb, sőt bizonyos szituációkban akár nehezebb, vagy
kellemetlenebb lehet a tárgyalás tegeződő formában. Ha például egy új
munkahelyen kezdek, egy héttel a belépésem után számomra sokkal könnyebb
feltenni azt a kérdést, hogy „Osztályvezető úrnak mi a véleménye a fenti
megoldásról?”, mint hogy „Te mit gondolsz erről?” És kellemetlen helyzetben
nőként sokkal könnyebben visszautasítom a férfi főnököm közeledését magázódva,
mint tegeződve, nem elfelejtvén a hivatali hierarchiát, és azt, hogy lehet,
hogy még évekig a főnököm lesz, tehát nem kéne mindjárt az elején magam alatt
vágni a fát!
De most térjünk rá a tényekre,
és a szabályokra!
Ki ajánlhat fel tegezést,
és kinek? Felajánlhat tegezést a magasabb
beosztású az alacsonyabb beosztásúnak, a nő a férfinak, azonos neműek között az
idősebb a fiatalabbnak. A probléma akkor adódhat, ha a főnök férfi, a
beosztott nő. Na, akkor ki ajánlhat fel tegezést kinek? Eltérő nemek között
rang- és korkülönbségtől függetlenül mindig a nő ajánlhatja fel a tegezést, a
férfi soha. Ha férfi a főnök, feltételezzük, hogy van annyira tanult és művelt,
hogy ezt ő is tudja, és „kivárja” a női kezdeményezést.
Ugyanakkor óva inteném
minden nőtársamat, hogy mindjárt az első napon a főnökével tegeződést
kezdeményezzen – különösképpen, ha a cégnél egyébként nem szokás a tegeződés – mert
túlzott bizalmaskodásnak tűnhet. Tehát jó
tudni a szabályokat, ugyanakkor célszerű azokat körültekintően alkalmazni!
Aranyszabály, hogy a felajánlott tegeződést illik elfogadni,
udvariatlanságnak számít azt visszautasítani. Ugyanakkor Sille István Illem,
etikett, protokoll című könyvében a munkahelyi tegeződésről azt írja, hogy „A
kezdeményezés elfogadható, visszautasítható, kikerülhető, minden esetben
félreértés nélkül.”* A visszautasítást tehát mindenki saját vérmérsékletére, és
az adott szituációra bízom.
Amennyiben nehézséget jelent számunkra a
tegezés, mert mondjuk az illető idősebb nálunk, vagy jóval tanultabb,
tapasztaltabb, vagy egyéb okból úgy érezzük, hogy mi „kisebbek” vagyunk nála,
szokott segíteni, ha megszólításnál a néni, bácsi, néném, bátyám szavakat
használjuk. Például: Apósunkat könnyebb megszólítani így: „Géza bátyám kérsz
még egy pohár bort?”- mint hogy „Géza, kérsz még bort?” Kedvesebb is,
udvariasabb is, ugyanakkor tegeződő forma, kifejezvén ezzel a családi
kapcsolatot. Vagy főnökasszonyunktól kérdezhetjük: „Zsuzsa néni, mit szólnál,
ha délutánra hívnánk össze az értekezletet?” „Osztályvezető asszony, mit
szólnál, ha délutánra hívnánk össze az értekezletet?” (Én a hivatali életben
szeretem a hivatalos megszólítást – de ez már az én vesszőparipám, a fenti
mindkét megoldás illő és tisztelettudó.)
Ne feledjék! Az udvariasság nem kerül sokba, de sokat hozhat a konyhára!
Viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése