Egy kis étkezési protokoll

Közelednek az ünnepek, az ember vendégeket hív, vár, vendégségbe megy.

De tudjuk, hogy hogy kell teríteni? Hogyan tegyük ünnepélyessé az asztalt? Egyáltalán milyen fogásokat kínáljunk? Mit, mivel, hogyan együnk?

Ehhez próbálok most némi segítséget nyújtani.

Terítésnél alapelv, hogy mindig annyi főre terítsünk, ahány személyt várunk. Persze az élet mindig felülírja az elképzeléseinket, hiszen ha a bátyám azt mondja, hogy egyedül érkezik, végül mégis egy barátnővel állít be, máris borul a terv. Ilyenkor van résen a háziasszony, és míg a vendégek jönnek-mennek, a társalgás elindul, már észrevétlenül felhelyez az asztalra egy további terítéket, és gondoskodik egy újabb szék elhelyezéséről is az étkezőasztalnál. 

Az asztalt textil (damaszt) terítővel borítjuk, a terítő színe  és a választott szalvéta, virág-vagy virágdísz, gyertyatartó összhangban kell legyenek egymással. Ügyeljünk rá, hogy az asztalt ne zsúfoljuk túl díszekkel, hiszen az ételnek és italnak is helyet kell kapnia az asztalon.

Természetesen tányér kerül minden vendég elé, azok típusát igazítva ahhoz a ételsorhoz, amit felkínálásra szánunk. Tehát például újházi tyúkhúsleves esetén akár leveses csészét, akár leveses tányért is felhelyezhetünk, a lényeg, hogy mindenki egyforma terítéket kapjon. Alul a nagy lapos tányér foglal helyet. Az előételes, illetve desszertes tányérokat nem helyezzük fel előre az asztalra. Amennyiben hideg előétellel kezdünk, úgy a fogás tálalása előtt a leveses csészéket, leveses tányérokat leszedjük, majd az előétel elfogyasztása után visszatesszük a leveshez. Meleg előétel esetén – lévén, hogy a leves után kerül felszolgálásra  - ilyen probléma nincs, hiszen úgyis a leveses tányérok, tálak leszedése után hozzuk azt, természetesen előételes tányéron. A tányértól balra helyezzük el a villát, a szalvétára, vagy szalvéta mellé, amennyiben a szalvétát szalvétagyűrűvel láttuk el. Ünnepi terítéknél készíthetünk akár papírszalvétából, akár textilszalvétából különféle hajtogatott kreációkat, akár a tányér mellé, akár a mélytányérba állítva. A textilszalvétát étkezés előtt az ölünkbe tesszük, de a papírszalvétára ez nem vonatkozik.

A tányértól jobbra kerül a kés – élével a tányér felé fordítva – és a kanál kívülre. Fontos szabály, hogy az evőeszközöket mindig kívülről befelé haladva használjuk, vagyis a háziasszonynak kell ügyelnie arra, hogy a fogások sorrendjéhez igazítva helyezze el az evőeszközöket. A desszerthez tartozó evőeszközök (desszertvilla, desszertkanál) a tányér fölött helyezendők el, felülről lefelé haladva használjuk őket. 

Amennyiben a főétel mellé salátát tervezünk, a salátás tálkákat a tányértól balra föntre (kb.11 óra tájba) kell elhelyezni, a pohár vagy poharak, pedig jobbra fönt foglalnak helyet (kb.1óránál elhelyezve). Minden italfajtához a megfelelő poharat kell felhelyezni: balról haladva elsőként a vizespohár kerül az asztalra, majd a pezsgős pohár (ha terveztük a pezsgőt, de ünnepekkor elengedhetetlen, jól behűtve, a száraz fajtából), ez után a boros (fehér-vagy vörösboros vagy mindkettő) poharak jönnek, végül amennyiben az aperitifet az asztalnál fogyasztjuk, úgy a röviditalos pohár zárja a sort. 

A fogások sorrendje az alábbi: hideg előétel, leves, meleg előétel, főétel, édesség, gyümölcs, kávé. (Sajtot a magyar szokások ritkábban tálalnak, ha mégis, a desszert előtt, mint Franciaországban, de a desszert után tálalják pl. Angliában).

Amennyiben nincs minden fogás a menüsorban, úgy az kimarad, de a többi fogás sorrendje nem változik. 

Hölgyeim! Ünnepre fel! Engedjék el fantáziájukat a tervezésnél, legyenek kreatívak a megvalósításnál, és főzzenek-süssenek finomat, maguk, családtagjaik és vendégeink legnagyobb megelégedésére!