Telefonhasználati protokoll - avagy távkommunikációs kulturáltságunk, kulturálatlanságunk?

A telefonkészülék mindennapi életünk része. És mindennapi életem része, hogy szembesülök azzal, hogy a vezetékes telefonok eltűnésével a telefonálási szabályok is eltűnni látszanak.

Emberek! Azért, mert a mobiltelefon vagy az „okostelefon” nem egy falból jövő vezeték végén helyezkedik el, és így már nem köt helyhez minket, attól még a telefonálási szabályok éppúgy kötnek minket!

Elevenítsük fel ezeket a szabályokat kicsit!

Telefonálni reggel 9 és este 9 óra között illik! Előtte, vagy utána még családtagot, vagy jóbarátot sem hívunk, mivel tiszteljük őt annyira, hogy se túl korai, se túl kései órán na akarjuk őt zavarni. (Nyilván lehetnek kivételes esetek, mikor a szabály átléphető, például rosszullét, baleset esetén, vagy ha 8-ra volt megbeszélve az értekezlet, de épp késni fogok a dugó miatt, stb.)

A telefoncsöngés után a hívott fél bemutatkozik, vagy cég esetén a cég nevét bemondja, és köszön. Nyilván, ha ismerős tárcsáz minket, a készülék kijelzi a nevét, nem kell bemutatkoznunk, köszönni akkor is illik. Ezután a hívó fél bemutatkozik és köszön. Igaz lehet ez akkor is, ha ismerőst hívunk, mivel nem biztos, hogy ismerősünk el tudta olvasni a kijelzőn a hívót. Lehet, hogy az illető szemüveg nélkül nem jól látja a kijelzőt, a szemüveget meg nem volt ideje elővenni, vagy épp a női táska mélyéről kellett előhorgászni a készüléket és épp csak lenyomni volt idő a zöld gombot. Különösen igazak ezek a szabályok, ha úgynevezett ismeretlen számról, vagy magánszámról jönnek a hívások. Soha nem tudhatjuk, hogy valamely hivatalból, biztosítótársaságtól, bankból, vagy netán a gyerek iskolájából keresnek bennünket hivatalos ügyben. Ezért a „Na hello, mizu?” – bejelentkezés nem biztos, hogy a kívánt hatást váltja ki.

Ha telefonálunk a közlendőnket érthetően, szabatosan, röviden közöljük. Ezt megkönnyítendő célszerű a telefonálás előtt végiggondolni, hogy kit, milyen ügyben, milyen okból keresünk, mi a problémánk, és miben kérjük, várjuk a hívott segítségét. Természetesen magántelefonálásnál ezt nem kell ilyen szigorúan venni, ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a telefonálásnak célja kell legyen. Valamiért hívunk valakit. Ha csak locsogni szeretnénk, kérjünk időpontot a másiktól, és beszéljük meg személyesen az apró-cseprő ügyeinket. A telefon nem alkalmas minden dolog megtárgyalására! Ezért nem telefonon beszéljük meg:

-          a bőrgombám kiterjedésének mértékét és ütemét, és általában egyéb egészségügyi kérdéseket

-          a szexuális életem létét, nem létét és egyéb részleteit

-          más emberről alkotott véleményünket

-          pénzügyi helyzetünket és egyéb üzleti kérdéseket

-          vallási és politikai nézetünket

-          és egyéb magánügyeket.

Ha közlendőnk hosszabb beszélgetést igényel, kérdezzük meg a hívott felet, hogy alkalmas időpontban hívjuk-e. Ha nem, kérjünk másik időpontot a telefonhívásra, vagy akár a személyes találkozásra. A fenti témák kizárólag személyesen tárgyalandók, nem telefonon!

A hívó fél kezdeményezi az elköszönést. Ha a vonal megszakad a hívó fél hívja újra a másikat. Várjuk ki, mert csak további zűrzavarhoz vezet a „keresztbe tárcsázás”.

Ha visszahívást ígértünk a másiknak, illik is őt visszahívni!

Téves hívás esetén megkérdezzük a hívót, hogy milyen számot hívott, illetve kit keres. Illedelmesen tudatjuk vele, hogy rossz számot hívott, az általa keresett személy ezen a telefonszámon nem elérhető.

A telefont kihangosítani csak akkor illik, ha előtte engedélyt kértünk a beszélgetőpartnerünktől.

Nem kell mindenáron felvenni a telefont, ha a hívás éppen nem alkalmas számunkra!

Így nem vesszük fel a telefont ebéd közben, mert részben illetlen az asztaltársaságunkkal szemben, másrészt a hívó féllel szemben is, ha telefonálás közben épp rágcsálunk. Nem kell felvenni a telefont az autóban sem, ha nincs elérhető helyen a készülék, illetve nincs kihangosítónk. Nem kell felvenni a telefont, ha épp hivatalos ügyet intézünk, sőt ilyenkor ajánlott is elnémítani.

Elnémítjuk, illetve kikapcsoljuk a telefonkészüléket orvosi vizsgálat, tanóra, előadás idejére, tárgyaláson, konferencián, egyéb hivatalos ügyintézéskor, színházban, moziban, egyéb kulturális vagy vallási rendezvényen és repülőgépen.

Tömegközlekedési eszközön, társaságban, vagy olyan helyen ahol többen vannak, (pl. buszmegállóban, váróteremben, a kasszánál stb.) óhatatlanul is hallják, amit telefonon beszélünk.  Ezért nem illik hangosan, feltűnően telefonálni! Legyünk diszkrétek, vonuljunk kicsit félre, hajtsuk le a fejünket, beszéljünk halkan! Nem tartozik a magánügyünk senki másra! Ne hozzuk kellemetlen helyzetbe se a hallgatóságot, se magunkat! Legcélszerűbb, ha jelezzük, hogy most nem alkalmas a hívás, kérjük, hogy hívjanak minket később!

És még egy aranyszabály: Soha ne vegyük fel más telefonját!

Egy kis étkezési protokoll

Közelednek az ünnepek, az ember vendégeket hív, vár, vendégségbe megy.

De tudjuk, hogy hogy kell teríteni? Hogyan tegyük ünnepélyessé az asztalt? Egyáltalán milyen fogásokat kínáljunk? Mit, mivel, hogyan együnk?

Ehhez próbálok most némi segítséget nyújtani.

Terítésnél alapelv, hogy mindig annyi főre terítsünk, ahány személyt várunk. Persze az élet mindig felülírja az elképzeléseinket, hiszen ha a bátyám azt mondja, hogy egyedül érkezik, végül mégis egy barátnővel állít be, máris borul a terv. Ilyenkor van résen a háziasszony, és míg a vendégek jönnek-mennek, a társalgás elindul, már észrevétlenül felhelyez az asztalra egy további terítéket, és gondoskodik egy újabb szék elhelyezéséről is az étkezőasztalnál. 

Az asztalt textil (damaszt) terítővel borítjuk, a terítő színe  és a választott szalvéta, virág-vagy virágdísz, gyertyatartó összhangban kell legyenek egymással. Ügyeljünk rá, hogy az asztalt ne zsúfoljuk túl díszekkel, hiszen az ételnek és italnak is helyet kell kapnia az asztalon.

Természetesen tányér kerül minden vendég elé, azok típusát igazítva ahhoz a ételsorhoz, amit felkínálásra szánunk. Tehát például újházi tyúkhúsleves esetén akár leveses csészét, akár leveses tányért is felhelyezhetünk, a lényeg, hogy mindenki egyforma terítéket kapjon. Alul a nagy lapos tányér foglal helyet. Az előételes, illetve desszertes tányérokat nem helyezzük fel előre az asztalra. Amennyiben hideg előétellel kezdünk, úgy a fogás tálalása előtt a leveses csészéket, leveses tányérokat leszedjük, majd az előétel elfogyasztása után visszatesszük a leveshez. Meleg előétel esetén – lévén, hogy a leves után kerül felszolgálásra  - ilyen probléma nincs, hiszen úgyis a leveses tányérok, tálak leszedése után hozzuk azt, természetesen előételes tányéron. A tányértól balra helyezzük el a villát, a szalvétára, vagy szalvéta mellé, amennyiben a szalvétát szalvétagyűrűvel láttuk el. Ünnepi terítéknél készíthetünk akár papírszalvétából, akár textilszalvétából különféle hajtogatott kreációkat, akár a tányér mellé, akár a mélytányérba állítva. A textilszalvétát étkezés előtt az ölünkbe tesszük, de a papírszalvétára ez nem vonatkozik.

A tányértól jobbra kerül a kés – élével a tányér felé fordítva – és a kanál kívülre. Fontos szabály, hogy az evőeszközöket mindig kívülről befelé haladva használjuk, vagyis a háziasszonynak kell ügyelnie arra, hogy a fogások sorrendjéhez igazítva helyezze el az evőeszközöket. A desszerthez tartozó evőeszközök (desszertvilla, desszertkanál) a tányér fölött helyezendők el, felülről lefelé haladva használjuk őket. 

Amennyiben a főétel mellé salátát tervezünk, a salátás tálkákat a tányértól balra föntre (kb.11 óra tájba) kell elhelyezni, a pohár vagy poharak, pedig jobbra fönt foglalnak helyet (kb.1óránál elhelyezve). Minden italfajtához a megfelelő poharat kell felhelyezni: balról haladva elsőként a vizespohár kerül az asztalra, majd a pezsgős pohár (ha terveztük a pezsgőt, de ünnepekkor elengedhetetlen, jól behűtve, a száraz fajtából), ez után a boros (fehér-vagy vörösboros vagy mindkettő) poharak jönnek, végül amennyiben az aperitifet az asztalnál fogyasztjuk, úgy a röviditalos pohár zárja a sort. 

A fogások sorrendje az alábbi: hideg előétel, leves, meleg előétel, főétel, édesség, gyümölcs, kávé. (Sajtot a magyar szokások ritkábban tálalnak, ha mégis, a desszert előtt, mint Franciaországban, de a desszert után tálalják pl. Angliában).

Amennyiben nincs minden fogás a menüsorban, úgy az kimarad, de a többi fogás sorrendje nem változik. 

Hölgyeim! Ünnepre fel! Engedjék el fantáziájukat a tervezésnél, legyenek kreatívak a megvalósításnál, és főzzenek-süssenek finomat, maguk, családtagjaik és vendégeink legnagyobb megelégedésére!