„Valahol, a fényeken túl…” - avagy egy kis színházlátogatási protokoll

Miután a férfi telefonon megrendelte a taxit, kabátot vett és lekísérte partnerét. Az autónál segített beszállni a hölgynek, hisz ő úriember. A taxi szerencsésen megérkezett a színházhoz. Évek óta nem voltak már színházban. Jó, hogy a gyerekektől ezt kapták karácsonyi ajándékba.  A számla rendezése után a férfi karon fogta asszonyát, – annak balján haladva – felkísérte őt a színház patinás épületéhez. Sietniük nem kell, hisz még tíz perc van a kezdésig, ők nem az a fajta pár, akik a színházi hét percre utaznak.

Első útjuk a ruhatárba vezet. Itt – a kinti hideg után, végre a melegen – az úr lesegíti élete párja kabátját, majd leveszi a sajátját is, és mindkettőt, a kalapokkal és az esernyővel együtt beadja a ruhatárba. Ez után egy kis toalett-igazítás a mellékhelyiségben, és már kereshetik is a helyüket a nézőtéren. A színház folyosóján véletlenül megpillantják, és nagy örömmel köszöntik a rég nem látott baráti házaspárt, akikkel még évekkel ezelőtt egy lépcsőházban laktak. Rövid társalgás alakul, kölcsönösen megdicsérik a hölgyek egymás estélyi ruháját, elpanaszkodják, hogy milyen nehéz volt alkalmi táskát és hozzá illő kényelmes alkalmi cipőt találni, de végül sikerült. Megállapítják, hogy a férfiaknak ez esetben is mennyivel könnyebb, hisz a fekete öltöny egy világos inggel, és bármilyen diszkrét mintás nyakkendővel mindig telitalálat. „Miért nem születtünk férfinek?!” De, jajj, már szól is az első gong, indulni kell! Gyors búcsúzkodás után mindkét pár elindul, hogy helyet foglaljon ki-ki a földszinten, ki-ki a balkonon. A nézőtér már majdnem tele. Jó is, hogy nem ültek be előbb, mert egészen bentre szól a jegy. Ügyelnek rá, hogy mikor a soron befelé haladnak, elnézést kérjenek a már bent ülőktől, és természetesen feléjük fordulva – nem a hátukat vagy a feneküket a másik arcába téve – haladnak ülőhelyükhöz. Ez egy illemtudó pár! Több ilyen kéne!

Még az előadás el sem kezdődött, és már hallani, hogy a hátsó sorban fiatalok a ropis zacskókkal zörögnek. Még szerencse, hogy a jegykezelő időben észreveszi, és rájuk szól: „Ez itt nem illik!”. A hölgy elgondolkodva fordul a férjéhez: „Ezeknek nincs anyjuk?” „Ugyan, Drágám!” – csitítja a férj, „Mindjárt kezdődik!” És tényleg a fények felerősödnek, a zene megszólal, a függöny felmegy…

Ez első felvonás hamar eltelik. A színház büféjében szokásukhoz híven két konyakot rendelnek. „Emlékszel, mikor az első randinkon színházba mentünk? Még mindig megvan az a piros estélyim!” – nosztalgiázik a nő. „Jajj, nektek nőknek olyan fontosak a külsőségek!” – szól a férj és felhajtja az italt. A gong ismét megszólal jelezvén, hogy a szünet véget ért.

A második felvonás kicsit rövidebb már, de módot ad nevetésre, sírásra, és persze elgondolkodásra. Milyen gyorsan repül az idő! Máris finálé! Az úr szép komótosan a ruhatárhoz indul. „Nyugodtan menj még a mosdóba, biztos sor lesz!” – szól oda nejének, aki így is tesz. A ruhatárnál valóban sor van. Sor van annak ellenére, hogy „azok a bizonyos fiatalok” még a taps előtt lerohanták a ruhatárat a kabátjuk miatt. Sietnek!! Érdekes, a fiatalok mindig sietnek…

A férfi végre sorra kerül, megkapja a kabátokat, kalapokat és az esernyőt. Felsegíti a nőre a kabátját, majd felveszi a sajátját. Elindulnak. Hála égnek nem esik! „Ne menjünk most taxival! Sétáljunk!” – kéri a nő, mire a férfi csak bólint. Élvezik az este illatát, a hűvös szelet az arcukon, és most jól esik nem szólni semmit. Még nem ragadta őket magával a valóság, még valahol félúton járnak a színház világa és a való világ között, valahol a fényeken túl…..

Adatlopás? - Adatvédelem! -avagy egy kis biztonsági protokoll

Mióta ellepett bennünket a wifi, az internet, a sok okostelefon, körbe vagyunk hálózva egész nap, sőt egész éjszaka is. Óhatatlanul megnőtt bennem a vágy, hogy biztonságban érezzem magam. Na, de mit tehetek, tehetünk, a magunk biztonsága érdekében?

Elsőként ismerjük meg a biztonsági beállítások lehetőségeit, és az adatvédelmi beállításokat. A telefonokon, táblagépeken, laptopokon és az irodai asztali számítógépeken állítsunk be belépési kódot vagy jelszót. Ügyeljünk rá, hogy ezeket időről-időre megváltoztassuk, és természetesen a kódokat és jelszavakat ne mondjuk el másnak, ne írjuk fel elérhető helyre! Fontos szabály az is, hogy a különböző helyekre NE AZONOS kódokat adjunk meg, mert ha az egyiket feltörik, azzal szabaddá válik az út az összes többi eszközünkhöz és az azokon lévő információkhoz, adatokhoz.

Elektronikus levelező rendszerünkben állítsunk be másodlagos e-mail címet, vagy adjunk meg egy biztonsági mobilszámot, így amennyiben hiba állna be a rendszerbe, vagy illetéktelenek fértek a levelezésünkhöz, a másodlagos címünkről elérhetjük a fiókunkat.

Amennyiben az interneten vásárolunk, vagy feliratkozunk, ügyeljünk rá, hogy csak a legszükségesebb adatokat adjuk meg magunkról. Bankkártya adatokat, vagy bankszámla adatokat semmi esetre se adjunk meg! Ha olyan oldalról akarunk vásárolni, ahonnan még nem rendeltünk, olvassuk el a vásárlói értékeléseket, nézzünk utána, hogy milyen cég működteti az oldalt, az e-cegjegyzek.hu oldalon a magyar cégekről további részleteket is megtudhatunk. A jogsertowebaruhazak.kormany.hu oldalon meg lehet nézni a „tiltólistás” webshopokat, tőlük ne vásároljunk!

Ha mindenáron bankkártyával akarjuk kiegyenlíteni a rendelt termék vételárát, további lehetőség lehet, ha egy olyan bankkártyát adunk meg terhelésre, amelyen csak minimális összeg van, ha netán az eladó rossz szándékú, akkor legalább csak ez a minimális pénzünk úszott el, és sokkal több tapasztalattal lettünk gazdagabbak! Természetesen ez esetben meggondolandó a feljelentés is!

Fontos szabály, hogy ne tartsuk egy helyen a bankkártyánkat, pénzünket és személyes okmányinkat! Ha egyiket viszik, legalább a többi megmaradjon! Amennyiben zsebtolvajok áldozatává váltunk, forduljunk a rendőrséghez, és az okmányaink pótlásában segítségünkre lesz a járási hivatalokban működő áldozatsegítő szolgálat.

Amennyiben internetbankot használunk, ügyeljünk rá, hogy a legmagasabb fokú biztonsági beállításokat használjuk! Kérjünk e-mail vagy sms értesítést a belépésről és a bankszámlaműveletekről, így ha valaki illetéktelenül lép a fiókunkba, vagy terheli meg a számlánkat, rögtön értesülhetünk róla. Visszaélés esetén azonnal tiltassuk le a bankszámlánkat, illetve forduljunk a bankhoz, a rendőrséghez!

Ma már nem olyan nehéz betartani a szabályt, hogy NE ADJUK KI A KEZÜNKBŐL a bankkártyánkat. Az érintős – pay pass – fizetési megoldás, illetve a mobilterminálok lehetővé teszik, hogy a bankkártyánk ki-átadása nélkül is kiadásaink legyenek. Fontos, hogy a bankszámlánkról csak és kizárólag mi magunk vegyünk fel pénzt! Vagyis ne kérjük meg se a barátunkat, barátnőnket, rokonunkat, hogy a bankkártyánkkal a bankszámlánkról pénzt vegyen fel! A visszaélések elkerülése érdekében nekünk, magunknak is mindent el kell követnünk! És ez nem baráti, vagy bizalmi kérdés! Az ördög nem alszik!

A facebookon vagy egyéb közösségi oldalakon ismerjük meg, és használjuk az adatvédelmi beállításokat! Az adatlopás a XXI. század bűncselekménye, és beláthatatlan károkat okozhat, védjük tehát személyes adatainkat! A posztolásoknál is ügyeljük rá, hogy személyes adatunk, vagy szokásunk ne lásson napvilágot a nagyközönség előtt, mert így a rossz szándékú felhasználóknak tálcán kínáljuk a lehetőséget magunk ellen!

Internetes állásajánlatok esetében – amennyiben nem tudjuk pontosan felderíteni a hirdetőt – ne küldjük el azonnal önéletrajzunkat fényképünkkel és számos személyes adatunkkal, nehogy visszaélés történjen! Álláskeresésre vegyük inkább igénybe a hivatalos oldalakat – jobline.hu, profession.hu, workania.hu stb. – ahol gondoskodnak az adataink védelméről és a biztonságos adatkezelésről. 

Ha külföldön veszítjük el bankkártyánkat vagy személyes okmányainkat a bankkártya letiltását követően, még mielőtt visszaélést követhetnének el okmányainkkal, forduljunk a legközelebbi konzulátushoz, nagykövetséghez vagy a helyi rendőrséghez. Ezek pontos helyét, elérhetőségét, ügyfélfogadását célszerű már az elutazásunk előtt megtudakolni. A reptereken is találhatunk erre rendelt szolgálatot, ahol a bejelentésünket, feljelentésünket megtehetjük.

Bárhol, bármikor, bármelyikünk áldozatul eshet! Ezért legyen Ön is résen! Tegyen meg mindent, hogy ez ne történhessen meg!

NO! NEIN! NEM! - avagy a visszautasítás protokollja

Számos esetben kerülhetünk olyan helyzetbe, mikor egy meghívást vagy felkérést vissza kell utasítsunk, kérésre, megbízásra, lehetőségre nemet kell mondanunk. De tudjuk-e, hogy miként lehet udvariasan nemet mondani?

Idegen nyelv tanulása során a nyelvtanárok mind az angol, mind a német nyelv tanítása során – és nyilván egyéb idegen nyelvek esetében is – gondosan ügyelnek arra, hogy felhívják a nyelvtanuló figyelmét, hogy az adott nyelven miként tudunk, miként lehet, miként illik nemet mondani. Ellenben mivel a magyar nyelvet nem idegen nyelvként, hanem anyanyelvünkként tanuljuk, tanultunk meg, így erre senki nem hívta fel a figyelmünket. Pedig igenis, a magyar nyelvben is vannak olyan szabályok, amik arra vonatkoznak, hogy hogyan illik visszautasítanunk akár egy meghívást vagy felkérést, akár egy üzleti vagy egyéb lehetőséget.

Az angol, ha más véleményen van, azt mondja: No, I don’t think so. Ha nem tud egy meghívásnak eleget tenni, azt mondja: I’m afraid I can’t…

Hasonlóan oldja meg a választ a német is: Nein, leider bin ich damit nicht einverstanden. / Da kann ich dir leider nicht zustimmen. Es tut mir leid, aber ich kann nicht…

És mi a helyzet velünk, magyarokkal? Ez a kérdés akkor merült fel bennem, mikor nemrégiben megkérdeztem az iskola udvarán kislányom barátnője anyukáját, hogy átjöhet-e a lány valamikor hozzánk jásztani. A válasz ennyi volt: NEM! És én ekkor a másodperc tört része alatt elvörösödtem, leizzadtam, agyam eldugott szegleteiből igyekeztem előkotorni valami régi eseményt, elejtett mondatot vagy tettet, hogy rábukkanjak az okra: MIT VÉTETTEM?! És hiába kutattam, kerestem, nem találtam egy morzsát sem, ami arra engedett volna következtetni, hogy én őt korábban megbántottam, megsértettem, rosszat tettem volna. Vagy akár a gyermekem! Mert, hogy nem is volt ilyen! „A hiba ugyanis nem az én készülékemben volt!” A helyzet az volt, hogy az anyuka aznap sok órát dolgozott, az iskolánál szülők sokaságán kellett átvergődnie, hogy gyerekét megtalálja, alig várta már, hogy végre hazaérjenek, és véget érjen ez a hosszú, kimerítő nap. Ez érthető. Én is sokszor vagyok így. De az már kevésbé érthető, hogy mindezt a személyes terhet miért éppen rám kellett zúdítania, ráadásul egy kedves invitálásra válaszul! Mindegy. Néhány javaslatom, azonban támadt erre a helyzetre:

• Ne haragudj, beszéljünk erről a jövő héten, most épp sietünk!

• Ne haragudj, de ma olyan fáradt vagyok, hogy azt sem tudom hol áll a fejem. Beszéljünk erről a jövő héten!

• Nem bánod, ha most erre nem tudok válaszolni? Olyan sűrű ez a hét nekünk, térjünk vissza rá a jövő héten!
• Köszönjük a meghívást, de a héten biztos nem lesz jó nekünk, tegyük át a jövő hétre, ha az nektek is megfelel!
• Köszi, nagyon kedves vagy! Valamikor sort keríthetünk rá, csak ne a héten, mert most annyi minden összejött.

És az udvarias válaszlehetőséget sora szinte végtelen! Az eset summázata ennyi: SZÁNJUNK IDŐT A MÁSIK EMBERRE! Ha nem egy hárombetűs szóval, hanem egy néhány szavas mondattal intézzük el a választ, a meghívás visszautasítását, talán nem intézzük el egy csapásra a barátságot is!

Néhány további javaslat, különböző élethelyzetekre, mikor visszautasítást kell kifejeznünk: 

Nem, köszönöm! Nem, sajnálom! Bocsánat, de nem! Köszönöm a lehetőséget, de nem kívánok élni vele! Nagyon szeretném, de sajnos most nem fér bele a költségvetésembe! Köszönöm, de nem érdekel! Ne haragudjon, erre nincs időm! Elnézést, de ezt nem nekem találták ki! Sajnálom, ezt nem tudom vállalni! Köszönöm a meghívót, a meghívásnak azonban nem tudok eleget tenni! Köszönöm a lehetőséget, de nem kívánok élni vele! Sajnálom, de most nem tudok részt venni az eseményükön! …

A keleti kultúrák népei teljesen eltérő viselkedést mutatnak a nyugati emberéhez képest. Egy japántól soha nem várhatjuk, hogy egyértelmű nemet mond. Inkább hallgat, vár, úgy tűnhet várat. Pedig ő már döntött. A válasz: NEM!

A kínaiaknál az egyértelmű nem kimondása nagyfokú durvaságnak számít, ezért nem is mondják ki! Mikor számunkra úgy tűnik, hogy most csupán kéreti magát, „Hááát, még meglátjuk, még meggondoljuk….”  Na, ez a kínaiaknál az EGYÉRTELMŰ NEM!

Nem vagyunk egyformák! De mi magyarok, ha magyarokkal beszélünk, tárgyalunk figyeljünk rá, hogy a visszautasításunk is – csakúgy, mint egyéb viselkedésünk és válaszunk – az adott helyzetben leginkább elvárható udvariasságot tükrözze! Ha pedig külföldi partnerrel tárgyalunk, előzőleg ismerjük meg annak a kultúrának a sajátos szokásait, nehogy a tárgyalás végül félreértésbe torkolljon!